Hírek

2010.10.12. 11:28

Az egyetem rejtélyes tanszéke

Mindig is egyfajta misztikum övezte a művészeti tanszékeket. Más idő- és értékrend a jellemző, kissé kötetlenebbek az órák is. Mivel Egyetemünk fő épületétől két utcára található épületük, szinte kiesnek művészpalántáink és oktatóik a látószögből. Pedig érdemes betérni ide is.

Csaba E. Anna

Hetente többször szegezik nekünk a kérdést: "Milyen szakosok is vagytok?". "Képi ábrázolás"- hangzik a válasz. Ezt nyugtázza is a kérdező fél, ám mikor tanszékünk helyét kérdezik, a válaszon meglepődnek. Sokan nem is tudják - pedig jó ideje ide járnak - hogy hol is múlatjuk mi az időt, s rendszeresen elképedve állnak előttünk, mikor kiejtjük a szánkon a "Géfin Gyula utca"-szókapcsolatot.

Igen, néha valóban elhanyagolt mostohagyereknek érezzük magunkat. Egyfelől a hallgatók miatt, akik nem tudják, hogy mi létezünk (tisztelet a kivételnek, de sajnos már sok rossz tapasztalatunk volt e-téren), másrészt kicsit elhanyagolva érezzük magunkat, s több odafigyelést igényelnénk. Itt gondolok az ingyenes újságokra (MOHA, Szombathelyi Est, Metropol, Vas Népe), amelyek az A, B és D épületbe kiraknak, de ott vége is van, a többi épületbe nem jut belőlük. Igaz, hogy ezek Egyetemünkre szánt példányszáma is véges, de néhányat nálunk is kirakhatnának, csak az érzés kedvéért.

Mindezektől eltekintve elmondhatjuk, hogy a rajz tanszék egy barátságos, családias, kellemes hely. Ferde, színes ablakok, a falakat, mennyezetet hallgatói munkák borítják, mindenütt festéknyomok, beállítások és fura tárgyak - amelyek modellként szolgálnak. Rengeteg rajzbak, állvány és sok művészlelkű hallgató dolgozik itt rendületlenül a nap nagy részében. Általában jó hangulatban telnek az órák, ám ezzel együtt lelkiismeretesen, odafigyelve dolgozunk műveinken.

Öröm és büszkeség tölti el szívünket, ha az alkotás –több órányi fárasztó munka után - valóban úgy sikerül, ahogyan azt elképzeltük, és ha még az oktató is jó véleménnyel van róla, az már csak hab a tortán. Ezután már csak egy kívánságunk van: bárcsak lenne szappan a mosdóban, hogy megszabadulhassunk arcunkra, kezünkre tapadt festéktől, széntől. De ez - úgy tűnik - csak egy örök, kielégítetlen vágy marad. Persze a papírtörlő, és a vécépapír láttán is nagyot dobban a szívünk, de a szappan, az mégiscsak a szappan

Ha a Géfin Gyula utcában jársz kedves olvasó, jusson eszedbe, hogy itt sok lelkes hallgatótársad tölti napjai nagy részét munkával és tanulással. Ha ide vet a sors, nézz be hozzánk és győződj meg róla, hogy van tanszékünk. Szívesen látunk, s ha tudsz, hozz magaddal szappant!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!