2011.04.16. 07:29
A 103 éves Mari néni szerint a hosszú élet titka a békesség és a munka
Amikor született, Kossuth Ferenc és Éhen Gyula még közéleti tényező, s nem volt még rádió, tévé, sem repülő. Az oszkói Mari néni biztos ponttá lett a hatalmas változásokban.
Simon Árpádné 1908 április 15-én született, és tegnap vidáman ette a születésnapjára készített csokitortát. A faluban csak Bandimari néniként emlegetett idős, vagy inkább matuzsálemi korú hölgy valóban történelmi tanúvá lett: születése óta teljesen átrendezte a világot a technikai-kulturális forradalom. Amikor született, a ma már elavultnak számító legtöbb technikai eszköz nem is létezett. Volt viszont tüdőszaggatóan friss levegő, poros, de mégis tiszta út, meg rengeteg munka. Mari nénit tegnap az oszkói Nyugdíjasok Hegyháti Otthonában köszöntötte népes gyülekezet. A 103-ik születésnap már magas rangot adó, s erre sokan fel is figyeltek. Ráadásul az ünnepelt aktívan végig követte az eseményeket. Kérdezett is. Mint akkor, amikor egyik köszöntője szóvirágfüzérét Mit kapok? beszólással szakította meg. A derű amúgy is Mari néni kedvére való, mert ebben az otthonban családias a légkör. Érződik ez a lakókon, a dolgozókon. Érződött az ünnepen is.
Kerekes Ferenc, a megyei közgyűlés szakbizottságának elnöke köszöntőjében a hosszú és dolgos élet példaadását emelte ki. Való igaz, hiszen Mari néni korán elveszítette férjét, egyedül nevelte fel fiát. A tegnapi ünnepségen ott ült mellette unokája, megye és veje is. Simon Árpádné végig Oszkón maradt, itt élte békés és dolgos életét, majd a helyi otthon lakója lett. Amikor a 100. születésnapján megkérdezték tőle, hogy mi a hosszú élet titka, nagyon bölcsen válaszolt: - Soha nem bántottam senkit, és engem sem bántott soha senki. Talán ez a békesség, lelki nyugalom kellett ahhoz, hogy eljusson a 103. életévéig, a mai születésnapig.
Az ünnepségen Mari nénit köszöntötte a falu polgármestere, Hosszú Zoltán, s az intézmény dolgozói, lakótársai, a Szivárvány színjátszókör csapata. Hosszú Klaudia versel kedveskedett Mari néninek, az elmúló, de vissza-visszatekintő ifjúságról szavalva. A diákok egy-egy szál szegfűt tettek az ünnepelt elé, majd a végén behozták a hatalmas és lángoló csokitortát, Mari néni kedvencét. Amin csupán három szám állt: 103.
