2011.06.29. 02:27
Mesterházy István ezredesre emlékeztek szülőhelyén
Születésének kétszázadik évfordulóján Mesterházy István honvéd ezredesre emlékeztek a hét végén Mesterházán. Megkoszorúzták a temetőben a síremlékét.
De ki is volt Mesterházy István? Megtudjuk, ha fellapozzuk az önkormányzat által kiadott füzetecskét. V. Molnár Zoltán összeállításából kiderül: három Mesterházy is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. Közülük a legmagasabb rangot érte el Mesterházy István, aki lovas honvéd ezredesként szolgált. 1849-ben többször is meghiúsította a az osztrák csapatok tiszai átkelését. 1849 júliusától a világosi fegyverletételig az I. hadtest lovashadosztályának parancsnoka volt. Részt vett a Vág melléki harcokban, a komáromi, a váci és a debreceni ütközetben is. 1849. augusztus 13-án ott volt a szomorú világosi fegyverletételnél. November 8-án az aradi császári hadbíróság őt is golyó általi halálra ítélte, majd néhány nap múlva 18 évi várfogságra változtatta az ítéletet. Börtönben szenvedett Aradon, Olmützben, Kufsteinben és Lipótvárott. Nem sokkal a halála előtt, 1853. július 18-án kegyelemmel szabadult. A börtönökben súlyosan megbetegedett, járni sem tudott. Hazajött Mesterházára, a bátyjánál lakott. 1854. december 9-én érte a halál a szülőfalujában. Sírhelyét 2007-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság A kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
De ki is volt Mesterházy István? Megtudjuk, ha fellapozzuk az önkormányzat által kiadott füzetecskét. V. Molnár Zoltán összeállításából kiderül: három Mesterházy is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. Közülük a legmagasabb rangot érte el Mesterházy István, aki lovas honvéd ezredesként szolgált. 1849-ben többször is meghiúsította a az osztrák csapatok tiszai átkelését. 1849 júliusától a világosi fegyverletételig az I. hadtest lovashadosztályának parancsnoka volt. Részt vett a Vág melléki harcokban, a komáromi, a váci és a debreceni ütközetben is. 1849. augusztus 13-án ott volt a szomorú világosi fegyverletételnél. November 8-án az aradi császári hadbíróság őt is golyó általi halálra ítélte, majd néhány nap múlva 18 évi várfogságra változtatta az ítéletet. Börtönben szenvedett Aradon, Olmützben, Kufsteinben és Lipótvárott. Nem sokkal a halála előtt, 1853. július 18-án kegyelemmel szabadult. A börtönökben súlyosan megbetegedett, járni sem tudott. Hazajött Mesterházára, a bátyjánál lakott. 1854. december 9-én érte a halál a szülőfalujában. Sírhelyét 2007-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság A kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
