Történelmi időutazás – Vereség jutott a török hódítóknak

Tessék, csak tessék, ki lehet próbálni, finom hátmasszázs, lábmasszázs, jó a karokra, az egész testre, akár szex közben is, de még a narancsbőrre is! – invitálta a kosarához a szőke nő a bámészkodókat a várudvar egyik szegletében. Tenyérbe fogható kis görgős szerkentyűvel járt-kelt, s anélkül, hogy engedélyt kért volna, már mozgatta is le-föl s alá a műanyag gurigákat az emberek hátán.

Gyanítjuk, a 16.-17. századbeli hölgyeknek fogalmuk sem volt a narancsbőrről, pláne, hogy a „megroggyant” testrészeiket műanyag gurigával kezeljék; nem is értjük, miképpen kerülhetett a hagyományőrzők amúgy igényes kirakodóvásárába. Annál inkább helye volt a vár környékén azoknak, akik ízelítőt adtak eleink életéből, legyenek azok török hódítók vagy keresztyén vitézek. Jurták, sátrak, egykor használt viseletek, eszközök, ínycsiklandó ételek – a kínálat bőséges volt. Ezra például hagyományos módon elkészített török kávét kínált – igaz, a zaccot nem hagyta a pléhkancsó fenekén, kényes ízlésűeknek leszűrve kínálta a fahéjjal, kardamommal megbolondított „feketelevest”.

Az persze, hogy Ezra – „civilben” Edelmayer Erika, a tatai Gölbasi vitézei egyesületének tagja – a harcokban megfáradt pasa pihenőhelye előtt sürgölődött, csakis a történelmi időutazáson fordulhatott elő. A valóságban, ha az oszmán janicsárok harcba indultak, nők nem tarthattak velük. Gölbasi amúgy mérhetetlenül kimerült szombaton: elvesztette a csatát, nem tudta török kézen tartani a sárvári várat. Ez is csak játék volt persze. A szervezők úgy gondolták, az idén történjék fordítva az ostromjáték: legyenek birtokon belül az ottomán hódítók, s érkezzenek felmentőként a magyar vitézek. Így is lett: csattogtak a szablyák, a kardok, pukkantak a muskéták, dörögtek az ágyúk, s nagy harcban ki is űzték az ellent.

Az ostromjáték a többnapos történelmi időutazás leglátványosabb eleme. Jóllehet kissé szomorúan vette tudomásul szervező, szereplő és látogató egyaránt, hogy a fesztivál idején az idén is megnyíltak az ég csatornái, ez mindössze annyit változtatott a dolgok menetén, hogy a közönség esernyővel járt-kelt az események helyszínei között. Aki mégsem, az a Nádasdy múzeumban is jól szórakozhatott. Homo ludens, azaz játékos ember: a fesztivál napjaiban bárki helyrerakhatta a restaurátor bőrébe bújva a díszterem egyik „leesett” freskójának darabjait, vagy a céllövöldénél megtapasztalhatta, milyen nehéz próbatételek előtt állt, aki mesterlövészként kívánta megkeresni a kenyérre valót. A történelmi sárvári vár makettje pedig egy olyan pillanatot ábrázol, amikor a várat épp a török csapatok ostromolják. Érdemes elgondolkodni azon, mit is jelentett volna, ha a hódítóknak sikerül bevenni.

KITARTÓAK VOLTAK A FESZTIVÁLOZÓK

Minden bizonnyal jól szórakozott az a több ezer ember, aki az idei Nádasdy Történelmi Fesztivál napjainak egyikén, netán valamennyin kivette a részét a gazdag programokból. Igaz, az eseményt életre hívó Nádasdy Történelmi Hagyományőrző Egyesület vezetői aggódtak némileg a borongós idő miatt, ám végül megvalósultak a szabadtéri programok. A szombat esti kiemelt koncert idejére az égiek is megkönyörültek a kitartó fesztiválozókon, így Rúzsa Magdi is elvarázsolhatta a közönséget.