2012.09.03. 15:36
In memoriam - Elhunyt dr. Csiszár Károly
Nem voltunk barátok, csak tiszteltük egymást. Van-e szebb és fontosabb ennél? Most egy tartalmas életút véget ért. Amikor családtagjaitól hírét vettem a szomorú esetnek, meghatódtam és elgondolkodtam.
Nem is olyan régen járt nálam az egyetemen. Jó volt vele beszélgetni az elmúlt hosszú évtizedekről. Ő volt az élő lexikon. Mindent tudott, amit tudni kellett. Mesélt és biztatott. Ha valaki, akkor ő jól tudta, hogy bizakodás nélkül a mi pályánkon járni nagyon nehéz küldetés. Értékes, példamutató életútja tele volt megpróbáltatásokkal, a gyakori talpra állás és újrakezdés viszontagságaival. De mindig győzött, mert alkotott, tudását, elszántságát embertársai, tanítványai javára fordította.
Zala megye, Csesztreg község szülöttje. A zalai szegénysors edzette, nevelte. Summásélet, tanonckodás, háború, hadifogság, majd ismét folytonos tanulás és munka. Szülőfalujából elkerülve sohasem felejtette el, hogy a szülőföldtől el lehet távolodni, de elszakadni nem szabad soha. Lelkesedve mesélt sokrétű munkájáról. A pályakezdésről, első iskolájáról, Vas megyéről, Szombathelyről és Kőszegről. Az induló szombathelyi felsőoktatásról. Úgy szerette a vasi földet, az itt élő embereket, hogy nem feledte el Zalát, a bölcsőt, amely ringatta.
És most nincs tovább. A sors így rendelkezett.
Örökre elment az igaz ember, a kiváló tanár és vezető, a közélet formálója, az értékek továbbadója – egyszerően Csiszár Károly.
De nem hal meg az, akire emlékeznek.
Tisztelt Tanár Úr! Nekem hiányozni fogsz nagyon.
prof. dr. Gadányi Károly