Hírek

2012.09.13. 04:28

Interjú Rogán Antallal: munkáról, a közösségek építő erejéről, az otthonról vitt útravalóról, kaszálásról és a bulvárszereplésről

Szombathely - A múlt heti sárvári frakcióülés után szerkesztőségünkbe látogatott Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője. A politikust egyebek mellett vasi kötődéséről is kérdeztük.

Nagy Ildikó

- Három napig a sárvári frakcióülés híreit figyeltük. Hogyan képzeljük el az ott zajló munkát? A politikusoknak van-e arra lehetőségük, hogy a választókerületük ügyeiért lobizzanak?

- Ilyenkor két céllal szoktunk elvonulni valahova. Egyrészt a kormány ismerteti, hogy a következő fél évben mire számíthatunk a parlamentben, milyen törvényalkotási elképzelések vannak, mi a frakciószövetség számára is fontos menetrend. A másik oldalról pedig a képviselőknek van lehetőségük arra, hogy elmondják, az ő választókerületükben mi a fontos. Rendszerint ezzel kezdünk, ez történt múlt szerdán. Csütörtökön egy tematika szerint mentünk végig a törvényalkotásban ránk váró feladatokon. A választási eljárási törvényen, a közoktatással, közigazgatással kapcsolatos feladatokon, meghallgattunk egy beszámolót a devizahitelesekkel kapcsolatosan hozott intézkedések végrehajtásáról, és végigtárgyaltuk a költségvetési menetrendet. Pénteken a kabinetek ültek össze, ők részletekbe menően beszéltek különböző kérdésekről. Ma például nálam, a gazdasági kabinetben arról is szó esett, hogy ha lesz útdíj, akkor azt milyen feltételekkel alkalmazzuk. És persze a kihelyezett frakcióülés arra is jó alkalom, hogy a képviselők a nyári szünet után beszélgessenek.

- Ön viszonylag zárt közösségben, a hármashatár mentén, a háromszáz lelkes Szakonyfaluban nevelkedett, 2006 óta pedig a fővárosi ötödik kerület polgármestere. Mit vitt magával a Vendvidékről a pesti belvárosba?

- A két hely között valóban óriási a kulturális különbség, van azonban valami, amit otthonról vittem magammal, és segített. Otthon azt láttam, hogy egy kis közösségben a generációk sokkal jobban együtt vannak. Talán ennek köszönhetem, hogy a nálam sokkal idősebbekkel is könnyen tudok kommunikálni. Ez nagyon sokat segített nekem a belvárosban, talán ezért is kerestem olyan lázasan, hogy hol vannak a kis közösségek. Rájöttem, igazából így, e kis közösségeken keresztül lehet megérteni egy város működését. Otthonról egyébként más családi hagyományokat is vittem magammal.

- Például?

- A faluban nálunk természetes volt, hogy a kicsit jobb módúak gondoskodnak a kevésbé jómódúakról. Vagy úgy, hogy munkát adtak nekik a ház környékén, vagy úgy, ahogy mi is tettük. Nekünk karácsonykor mindig kellett vinnünk valamit a korábbi ajándékainkból egy olyan családnak, ahol nem telt rá. Ezt én is családi szokássá tettem: a fiaim minden évben lemondanak valamiről, ami korábban az övék volt, és azt elvisszük valahova, ahol nagyobb szükség van rá. Most is hoztam el tőlük játékokat, amiket elvittem az ikervári nevelőotthonba, ahol a frakciószövetség ülése után jártunk abból az apropóból, hogy Wittner Mária képviselőtársunk ebben az otthonban nevelkedett. A látogatás előtt megkérdeztük, mire lenne szükségük, majd a képviselőtársaim adományaiból összegyűlt százezer forintból tartós élelmiszert, taneszközöket vásároltunk. És hát vittem a fiaim által összegyűjtött játékokat is: plüss jegesmedvét, társasjátékot, focilabdát. Úgy gondolom, hogy ezek a kis közösségekben meglévő természetes tartóoszlopok segítik megőrizni az embernek az emberségét, és ezek segítik abban, hogy ne oldódjon fel a nagyvárosban.

- Ön azon kevés kormánypárti politikusok egyike, aki úgy döntött, hogy beengedi az életébe a bulvársajtót. Mielőtt belement ebbe a játékba, lefektették a szabályokat a feleségével?

- Annyiban vannak szabályok, hogy szerintem az ember egy újságban is csak arról beszéljen, amit baráti társaságban is szívesen elmond. Ami a bulvárt illeti, úgy gondolom, nem érdemes megtagadni a választóktól azt, hogy lássák, milyen ember a politikus. Hiszen dönteni soha nem a programok alapján lehet, mert azokról könnyen kiderülhet, hogy nem lehet őket megvalósítani, mert mondjuk, megváltoztak a körülmények. A személyiséget pedig nem lehet megismerni egy politikiai interjúból. Egyébként meg szerintem az emberek is úgy gondolják, hogy akinek fontos a családja, annak fontos lehet egy másik közösség is.

- Ebből még nem következne automatikusan, hogy egy televíziós sorozatban is feltűnjön a feleségével és Krumpli kutyával, ahogy tette ezt egy évvel ezelőtt a Jóban Rosszban egyik epizódjában.

- A Jóban Rosszban a feleségem kedvenc televíziós sorozata, így ebben a döntésben inkább ő dominált. Zavart is egy kicsit a műfaj, aminek egyszerű oka van: politikusként megszoktam, hogy az embernek vigyáznia kell a szavaira, és mindent egyszer lehet elmondani, korrekcióra nincs lehetőség. Az viszont borzasztóan fárasztott, hogy a sorozatban egy jelenetet tizenötször vesznek fel, amiből aztán összevágják a végleges változatot.

- És melyik a nehezebb?

Bár maga a folyamat fárasztóbb, a végeredmény szempontjából talán a színészkedés könnyebb munka.

- Voltak évek, amikor ön a pártjában is háttérbe szorult. Egy ideje azonban szalad a szekér. Hogy érzi, most a helyén van? Mi jöhet még?

- Az egyik, amit megtanultam: az ember örüljön annak, ami felé az élet sodorja, örüljön, hogy van munkája, és azt vegye is komolyan. Én a polgármesterséget pont ilyen munkának tekintem. Ez a munka egyébként arra is alkalmas, hogy kiteljesítse az ember személyiségét, és azt gondolom, hogy azért voltam és talán vagyok is valamennyire sikeres polgármester, mert ezt az emberek is érzik rajtam. Nagy tanulság, hogy nem törekedni kell címek, rangok, magaslatok felé, hanem komolyan kell venni azt a munkát, amit mások az emberre rábíztak. A frakcióvezetőséget is ilyen munkának tartom, és nem gondolom, hogy ez valaminek a csúcsa lenne. Az pedig természetes, hogy ha két év múlva egészen másféle munkát kell elvégeznem, akkor azt ugyanolyan komolyan fogom venni.

- Gyakran hazajár a családdal?

Édesanyámat sokat láttuk az elmúlt hónapokban, aminek az az oka, hogy a most kilenc hónapos Áron fiunk születése után sokat segített nekünk. Egy hónapban egy, de volt, hogy két hetet is nálunk töltött. Idehaza utoljára május-június körül voltunk, amit már csak azért is sajnálok, mert úgy látom, hogy az ittlétet a 9 és 3,5 éves fiaim is élvezik: érzik, hogy itt valami más, az élet természetesebb, nyugodtabb, őszintébb. Jól érzik magukat a parasztházban, a kertben és szívesen játszanak a falubeli gyerekekkel.

- Mikor kaszált utoljára?

Hú, az nagyon régen volt! Talán 18 éves koromban volt utoljára a kezemben kasza. Bevallom őszintén, nagyanyám régi, női kézbe való kaszájával talán még menne, de lehet, hogy egy rendes, nagy férfi jószággal már nehezen boldogulnék. Annak idején ki kellett venni a részünket a munkából, főleg nyáron. Így aztán egészen 18 éves koromig nem is nagyon voltam nyaralni, helyette szénát gyűjtöttem, arattam, erdőben csavarogtam. De ez nem is baj, mert így talán komolyan tudom venni azokat, akik a földből élnek, és bár belvárosi politikus lettem talán a parlamentben is érzékenyebben viszonyulok a mezőgazdasági témákhoz.


Polgármester és frakcióvezető

Rogán Antal 1972. január 29-én született Körmenden.1990-ben a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd 1995-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügy szakán diplomázott. A Fidelitas alapító tagja, a parlamentbe 1998-ban került be. 2006 óta Budapest V. kerületének polgármestere, 2012. június 2-a óta a Fidesz frakcióvezetője.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!