Kortárs észt miniatűrök, Pusztay-fordításban

 Nehéz volna fölsorolni, hogy hányféle szépirodalmi és egyéb, tudományos jellegű kötet kiadásához van köze a Nyugat- magyarországi Egyetem bölcsészkarán működő szombathelyi uralisztikai tanszék megalapítójának és vezetőjének, az „alapvetően” nyelvészprofesszor Pusztay Jánosnak. Legújabban a tanszéki Minoritates Mundi – rendszerint kétnyelvű – irodalmi sorozatában jött ki az Arvo Valton lakonikus, filozofikus, itt-ott abszurdba hajló miniatúráit tartalmazó kis kötet; Masszi Ferenc grafikus illusztrációival, Pusztay János fordításában. Már a borító sokat elárul a kötet szigorúan ironikus hangvételéről: a lendületesen megrajzolt (nagyvonalúan „odavetett”), röpködő frizurás és röpködő nyakkendős, összevont szemöldökű férfialak (mellszobor) alatt a posztamensen úgy szól a felirat, hogy „3 X 3 = 4”. Ez a művészet igazsága. Vagy talán a mindenféle önelégültség elleni figyelmeztetés. Arvo Valton az 1970-es évek eleje óta van jelen a magyar irodalmi életben. A Széphalom Könyvműhely 2005- ben jelentetett meg válogatást 1980 és 2000 között született elbeszéléséiből, Végjáték címmel. Szombathelyen sem a Miniatűrök az első Arvo Valton-kötet, 2008-ban jelent meg az Ezer évig hordott engem a fény, ugyancsak Pusztay-fordításban. És akkor egy a miniatűrök közül: „Fiatalkorában kérdő pillantással nézte az egy helyben álló dolgokat, hogy miért nem mozdulnak meg, de most annak örül, hogy valami még a helyén áll...”