Reneszánsz mulatság Csepregen

A csepregiek tavaly, a főtér rekonstrukciós programhoz kapcsolódóan mintegy feladatul kapták, hogy töltsék is meg tartalommal, újfajta közösségi rendezvényekkel a szépen megújult tereket. A művelődési központ szakembergárdája és a helyi egyesületek, polgárok örömmel vették ezt a feladatot. Úgy alakítottak ki új attrakciót, hogy egyben a meglévő hagyományokat is megőrizték. A szüreti felvonulás hétvégéjét egy nagyszabású történelmi játékkal bővítették ki, amelyet kisebb változtatásokkal minden ősszel újra megszerveznek.

A hétvégi, három napon át tartó Csepreg-feszt az idén is minden korosztálynak kínált kikapcsolódást a mindennapokból. Már az óvodások és iskolások kézműves programjai is a múltba repítettek, az utcákon lovasok jártak, a sátraknál régi mesterségekkel lehetett megismerkedni.

A rendezvény fénypontja kétségkívül a szombat délutáni lakodalom, illetve az ahhoz kapcsolódó látványosságok voltak. A Farkas Sándor Egylet tagjai ezúttal is a tavaly kiválasztott rangos eseményt, Nádasdy Anna és VI. Zrínyi Miklós frigyét emelték az események középpontjába. A látványos időutazáshoz Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története című könyvéből vették a történelmi alapot, amit azt a tőlük megszokott módon számos mulatságos elemmel egészítették ki. Ilyen volt például a főtéri színpadon felelevenített boszorkányper, mely a történetíró szerint is megesett egykor Csepregen. Az újkori forgatókönyvíró leleménye folytán Dorottya asszony abban találtatott bűnösnek, hogy tikmony volt az általa készített túróban. Bűbájosságát a tanúságtevők szerint bizonyította az is, hogy gyógyfüveket találtak a lakásában és éjjel macskák vernyogtak a háza tetején. Persze, a per happy enddel zárult, a nemes lelkű grófnő a mátka édesanyja megkegyelmezett mind a boszorkánynak, mind a rágalmazóknak. Sokan figyelték izgalommal a kastélyudvaron zajló bajvívást is.

Öt órakor a kastély parkjában már sokan várták izgatottan az ifjú pár kocsiját, majd a menyasszony búcsúja után a díszbe öltözött nemesek felsorakoztak az esküvői menethez. Lábuk elé ugyancsak korhű viseletű kislányok szórták a rózsaszirmot. Miklós és Anna evangélikus szertartás szerint a templom előtt tették le a házastársi esküt, majd a násznép átvonult a Promenádra, a lakomára terített asztalhoz.

Szinte valamennyi helyi civil szervezet és vállalkozó hozzátett valamit ahhoz, hogy semmi ne hiányozzon az 1604-es év megidézéséből. Az ifjú párnak a Répcevölgye Vadásztársaság trófeákkal mutatta be, milyen gazdagok vadban a csepregi erdők, köszöntőt mondtak a horvát nemzetiségűek, lakoma közben pedig török zenére lejtett hastánc szórakoztatta a násznépet. Helyi mester munkáját dícsérték az asztalra kerülő díszes kupák és faragott fatálak. Az ünnepi lakomához a helyi pékek friss cipóval, a csepregi horgászok parázson sült kárásszal, a vadászok makkon pendült erdei disznó fiával járultak hozzá. Csemegéül gyümölcsös, lekváros piték, a helyi kertekben termett gyümölcsök szolgáltak, és nem hiányozhatott a szőlőhegyen termett tüzes bor sem.

A középkori lagzi tánccal, mulatsággal zárult.

A gyerekek már pénteken reneszánsz játszóházban ügyeskedtek. Különböző apród próbákon kellett helyt állniuk: kipróbálhatták a gólyalábat, szalmából várat építettek, célbadobtak patkóval és szalmafonattal, hordtak malomkövön vizet. Tanulhattak bőrözni, agyagozni, nemezelni, mézesbábot sütni.