Világjáró borakadémikus

Mint mondta, ez nem az a fajta vizsga, amiről közvetlenül utána tudni, vagy érezni lehet, hogy bízhatunk-e a pozitív eredményben. A gyakorlati résznél például pontosan meg kell határozni szinte a világ bármely tipikus borát, származási helyét, és azt a technikát, ahogyan készült. De hogyan is indult Kielmayer Krisztián pályája?

- Németországban születtem, Hévízen jártam általános, majd Nagykanizsán középiskolába - kezdte Krisztián, aki egyébként Ausztriában él, de gyakran látogat Magyarországra.  - A Cserháti Sándor Szakközépiskolában érettségiztem, de édesanyám nagy bánatára a technikumot már nem végeztem el. Az iskola jó hírneve, remek szakmai háttere és kiváló tanári gárdája ellenére úgy éreztem, hogy a gépészet nem az én világom.

A fiatalember ezután idegenforgalom-szálloda szakon szerzett közgazdász diplomát, s mellette idegenvezetőként dolgozott.

- Három éven át vezettem a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Borbarát Klubját - árulta el Krisztián, hozzátéve: ekkor került szakmai és baráti kapcsolatba dr. Cey-Bert Róberttel, aki a borkultúra és a gasztronómia területén óriási hírnévnek örvend itthon és külföldön egyaránt, s jelenleg is a Gasztronómiai Világszövetség tiszteletbeli elnöke.

- A főiskola után Angliába mentem, s egyebek mellett a londoni The Winery borkereskedésben szereztem rengeteg hasznos tapasztalatot - folytatta történetét. - Elvégeztem a Wine&Spirit Education Trust diploma kurzusát, ahol nemzetközi borakadémikus címet szereztem.

Mint mondta, e titulus lényege abban rejlik, hogy a világ borászatával elsősorban nem mint borász, hanem mint kereskedő foglalkozik, óriási hangsúlyt fektetve a kóstolásra, kóstoltatásra.

- Magyarországon ennek még nincs akkora hagyománya, mint külföldön. Itthon leginkább előadásokat tartok, borbírálatokon veszek részt és tanítok is - sorolta. - Külföldön szívesen népszerűsítem a magyar borokat, mert úgy vélem, a hazai nedűk olyanok, mint Michelangelo festményei: tökéletes az egyensúly a sav és az édesség között, a visszafogott elegancia  épp úgy  jellemző rájuk, mint az életerő és a karakteresség.

A bor "szentháromsága" Krisztián szerint: a szín, az illat és az íz - ezek összességét figyeli, amikor egy nedűt osztályoz, vagy éppen vakkóstoláson vesz részt.

- Fiatalabb fehér bornál például a szín elárulhatja, hogy fahordóban érlelődött-e. Ugyanakkor az íz és az illat megerősítheti, vagy cáfolhatja is ezt a megállapítást, vagyis egy nagyon összetett dologról van szó, ami alapos odafigyelést igényel  - avatott be a szakember. - Az illat intenzitása arra enged következtetni, milyen érett, és hányas évjárat lehet az adott bor. Az íz kompozíciója már egy bonyolultabb dolog: arra ad választ, hogy a cukra és a savassága mennyire harmonizálnak egymással. S ha az összkép alapján az fogalmazódik meg bennünk, hogy "szeretnék még egy palackkal", vagy "megvenném a birtokot, ahol a szőlő termett", akkor igazán jó borral van dolgunk.

A férfi "borimádata" szoros összefüggésben áll utazási szenvedélyével, hiszen bármerre utazik a világban, az adott vidék borait mindig megkóstolja. Járt már egyebek mellett Kambodzsában, Peruban a Machu Picchun, Litvániában és Németországban is.

- Kedvenc borom nincs - szögezte le Krisztián. - A magyar borok lenyűgöznek, kiváltképp a tokaji aszú és a hungarikum fajták, de nagyon kedvelem a német rizlinget és a burgundiai vörös borokat is.

Tervei szerint az újabb világhírű borvidékek megismerése mellett tovább folytatja a magyar borok népszerűsítését is külföldön, például Dél-Afrikában, ahova néhány hét múlva utazik.