3600 zsidót szállítottak el 1944-ben Szombathelyről

Nagyon sokan jöttek el a bejárásra, amely a II. Rákóczi Ferenc utcán át vezetett a Fő térre, majd a Thököly Aréna Zrínyi utca nyomvonalán tért vissza a Batthyány térre, így érzékeltetve annak a területnek a nagyságát, amely a gettót jelentette 1944-ben. Akkor ide nem jószántából jött senki, hanem hatósági eszközökkel kényszerítették a beköltözésre. Hogy miért pont itt hozták létre a gettót?

- Szombathelyen 1840 után már sok zsidó élt a mai Fő téren és környékén, hiszen itt működött a piac, ez számított a kereskedelmi élet központjának. 1944. május 6-án polgármesteri rendelettel állították fel a gettót. 156 keresztény családnak kellett elhagynia a zárt városrészt, helyükre 780 zsidó család érkezett. Ahol nem házfal határolta a gettót, ott három méter magas deszkafalat építettek. A palánkot helyenként például a Bejczy utcánál kapuk szakították meg. A beköltözésre három nap időt adtak - tudtuk meg Mayer Lászlótól, aki megpróbált válaszolni azokra a gyakori és nagyon nehéz kérdésekre is, hogy például miért nem volt ellenállás, miért nem törtek ki?

- Törvényi és rendeleti úton történt minden. Senki nem akarta elhinni a végkifejletet. 1944 áprilisában, egy szűk körben már ismertek voltak azok az auschwitzi jegyzőkönyvek, amelyeket két fogoly csempészett ki a táborból és több példányban sokszorosítva terjesztették, de az emberek nem akarták elhinni. Úgy tűnt, mint valami náciellenes propaganda. Nem akarták tudomásul venni, hogy ez lehetséges. Nem racionális, hanem lélektani oldalról lehet talán megérteni a helyzetet - mondta Mayer László. - Azt még elfogadták, hogy be kell zárni az üzletet, vissza kell adni az iparengedély stb. De a végső megoldást, amire az auschwitzi hírekből is következtetni lehetett, nem tudták elhinni. Az első időszakban a gettóból ki lehetett járni ügyeket intézni, bevásárolni. A katonaköteles korban lévő férfiakat, a gettóban tartott sorozás után, elvitték munkaszolgálatra. Paradox módon, ez akár a menekülést jelentette, hiszen a visszatérők többsége munkaszolgálatos volt.

Amikor a szombathelyi zsidó lakosság elszállítását megszervezték, a végrehajtók már tudták, hogy mi fog velük történni, de az embereket úgy tájékoztatták, németországi munkára viszik őket. Július 3-án és 4-én körülbelül 3600 főt indítottak útnak a Mayer-féle gépgyár területéről. Egy vagonba akár 80-100 főt is bezsúfoltak, akik állva utaztak Auschwitzig. Még az előírt kenyérszállítmány mennyisége sem került fel a vonatra.