2012.10.22. 06:41
Így született az "Emlékkönyv" 1956-ról
Szombathely - Szerencsés helyzetben vagyunk mi, vasiak. Rendelkezésünkre áll egy dokumentumgyűjtemény, amely az utolsó utáni pillanatban készült el 1956-ról, a kommunista diktatúráról. Ez főként dr. Kövér István ügyvéd érdeme.
"Emlékkönyv". Ez a címe annak az öt kötetes kiadványnak, amely 1996-1999 között rohamtempóban született Szombathelyen, s elkerült mindenhová a nagyvilágba. Németországból 100-at kértek belőlük, de eljutott az USA-ba, még Ausztráliába is.
Ma már hozzáférhetetlen. Az első kötet Szombathely 1956-járól, a második a megyeszékhely második világháborús történéseiről, a harmadik a forradalomról és megtorlásról, a következő kettő az 1945-1956 közti diktatúráról szól megyénkben. Bírósági ítéletek, visszaemlékezések, cikkek. Két embernek köszönhető, hogy megjelentek: dr. Kövér István ügyvédnek és a hajdani recski fogolynak, vitéz Both Bélának. Az előbbi gyűjtötte a dokumentumokat, kutatott levéltárban, másikuk menedzselte a megjelenést.
Dr. Kövér István elegáns könyvtárszobájában egyetlen kérdésem van: hogyan születtek az "Emlékkönyv"-ek?
- Az előzményei messze nyúlnak - válaszolja. - 1956-ban érettségiztem a Nagy Lajos Gimnáziumban. Vasútmérnöknek készültem, de nem vettek fel helyhiány miatt. A vasúthoz kerültem. Voltam fékező, kocsifelíró, távirász. 1956-ban apámat akarták a munkástanács elnökének, de amikor látta, hogy abban kommunisták is vannak, nem vállalta. Később mégis ellenforradalmárnak bélyegezték, leváltották. Fenyegetettségben éltünk, később levelezőn végeztem el a jogi egyetemet.
Ez tehát az érzelmi háttér.
Dr. Kövér István a rendszerváltás után munkahelyén, a MÁV Szombathelyi Igazgatóságán sodródott bele a korszak kutatásába.
- Csárádi János vezérigazgató kiadta: a hat vasútigazgatóság jogi osztályának vezetői indítsák el az 1956 miatt elítélt vasutasok rehabilitációját. A szombathelyin így ismerkedtem meg rengeteg emberrel, a sorsukkal. Sokat túlóráztam.
1992-ben dr. Káhler Frigyes a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, és Pálmányi Béla az Országgyűlési Könyvtár vezetője kereste meg azzal: tudják, ő foglalkozik 56-osokkal. Miért őt keresték?
- Megmondták: nem akarják, hogy kommunista szemszögből íródjon meg 1956 története. Káhler Frigyes révén olyan kutatási engedélyt kaptam, amely Vas megyében egyedül engem jogosított fel arra, hogy 1956-ot és az azt megelőző időszakot kutathatom.
Közben a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnél és a Recski Szövetségnél is megkezdődtek a rehabilitációk, sokat segített Both Bélának. Azután a Lakitelek Alapítvány meghirdetett egy pályázatot. Dr. Kövér István három pályaművet küldött be. Az egyetemi szakemberekből álló zsűri 422 pályamű közül a második díjat neki ítélte, a másik kettő az első tízben végzett. Ígérték: ha megjelennek könyvként, anyagilag támogatják. Both Bélával ekkor határozták el: megjelentetik a rengeteg dokumentumot. Both Béla kilincselt támogatásért a városházán, a megyeházán, a nagyvállalatoknál. Sokan Both Béla-féle könyvként említik a köteteket. Nélküle nem sikerült volna kiadni az öt kötetet, de ő nem írt egyikbe sem.
- Pártállástól függetlenül segítettek a megyei és a városi vezetők - hallom dr. Kövér Istvántól.
Nagyon sikeresek voltak a könyvbemutatók, de hogyan fogadta a szakma az Emlékkönyveket?
- Úgy, hogy máig nem vesz róluk tudomást. Elismerem, rövidek voltak a határidők, vannak benne formai, stiláris hibák, de egy biztos: hamis adatot nem tartalmaznak. Ami bizonytalan volt, kihagytam.
Megjelenésük után levelek érkeztek. Olyanoktól, akik sohasem gondolták, hogy sorsuk valaha is érdekel bárkit is.
Így volt ez a napokban elhunyt Szekér Lászlóval is. Dunántúl ökölvívó bajnoka volt, 1956-ban a Vas Megyei Forradalmi Ifjúsági Bizottság tagja lett. A forradalom leverése után egy éjszaka 12 ávós vette körbe házukat, reflektorokkal világítottak, elfogták, félholtra verték, börtönre ítélték. A semmiért.
Nekrológ nem jelent meg róla, sorsáról dr. Kövér István mesél. És az "Emlékkönyv".