"Nyugi, apa, nem maradtál le semmiről"

Kéner Gábor eddig publikálatlan jegyzeteiből készít állandó műsort az egyik helyi rádió. A Széljegyzet című rovat vasárnaponként a krónika után jelentkezik, melyben Kéner Gábor elmúlt tíz évben írt jegyzeteit fia, Kéner Balázs olvassa fel.

„Apám utoljára 2006-ban volt a rádióban hallható”, idézi fel Kéner Balázs, „ugyanazon a frekvencián, ahol most a Széljegyzet megy. Előtte több mint harminc évig a Magyar Rádiónál dolgozott, ahol egyebek között a vasárnaponként jelentkező jegyzet rovat munkatársa is volt. Szombathelyiként, országos adóban. Aztán a műsor is megszűnt, és ő is megvált a Magyar Rádiótól. Az írást azonban majdnem a haláláig folytatta.” Kéner Balázs hiánypótlásnak szánja ezt, egyrészt apja munkásságát illetően, másrészt a jegyzetet, mint rádiós mûűajt illetően.

Nyolc gigabájtnyi dokumentumot hagyott hátra Kéner Gábor, ami több száz jegyzetet jelent, valamint novellákat és néhány soros szösszeneteket is. A szövegekbe a műsor készítése során fia csak annyiban nyúl bele, hogy ha valamit ma már nem érez életszerűnek, inkább nem publikálja. Talált listát arról is, melyek azok az anyagok, amelyeket apja még félkésznek ítélt. Ezeket az észrevételeket tiszteletben tartja, amit apja nem adott volna ki a kezéből, azt ő sem teszi.

Kéner Balázs méltó emléket szeretne állítani édesapjának. Fotó: Jou Micheaux

Kéner Gábor két éve adott át fiának több kiló rádiós szalagot azzal, hogy „tégy vele, amit jónak látsz”. Ezek a Pannon történetek című, Nívó-díjas szocioriport műsor adásainak hanganyagát tartalmazzák. Egykori kollégája, Miski Ádám, a Voler Mouche vezetője segít a digitalizálásban. Ezekből nagyobb formátumú riportkönyvet állít össze Kéner Balázs, megtoldva azzal, hogy fotókat készít az eredeti helyszíneken.

– Apa első publikált könyve a Zalahús 25 éve címet viselte. Ezen a címen felbuzdulva szeretnék Szombathelyen kiállítást rendezni, A vasi rádiózás 25 éve címmel, korabeli eszközökkel, dokumentumokkal, felvételekkel – mesél terveiről Kéner Balázs.

Tervez egy Kéner Gábor-díjat is. Minden évben a legszebben beszélő vasi (vagy Vas megyei származású) rádiós kapná meg, édesapja emlékére, hiszen őt élete során kétszer is elismerték a legszebben beszélő magyar rádiós díjával. Ehhez még mecénásokra és valamilyen szervezeti formára van szükség.

Kéner Balázs úgy fogalmaz, „mindezekkel szép és méltó emléket szeretnék állítani a munkásságának. Büszkeséggel tölt el, hogy ily módon ma is együtt tudunk dolgozni. Feladatomnak érzem, hogy valami maradandót alkossak abból, amit hátrahagyott.”

Kéner Balázs már kisiskolás korában ott állt apja és az STM (nagy tárcsás stúdiómagnó) mellett, és boldog volt, ha meghúzhatta a vágókallantyút. Érettségi után újságíró akadémiát végzett, jelenleg több lap munkatársa, korábban dolgozott a közrádióban is, ahol neve miatt vagy felkarolták, vagy maximális elvárásokat támasztottak vele szemben.

– Apám soha nem kért senkitől segítséget azért, hogy én bármit is elérjek – hangsúlyozza. – Sokat küzdöttem azért, hogy némiképp kilépjek az árnyékából, de ez így normális. Szeretem őt és büszke vagyok a nevemre.

Alig több mint fél év telt el a halála óta. Arra a kérdésre, hogy nem túlságosan felkavaró-e ez a munka, azt válaszolja, még mindig görcsösen ragaszkodik édesapjához. „Talán nem is akarom elengedni, minden hozzá kapcsolódó cselekedetemmel azt formálom, hogy követendő példa a számomra, szakmai szempontból is. Az otthoni üzenetrögzítőn ma is az ő hangja hallható.”

Az apa halála előtti napokban szinte az utolsó pillanatig együtt voltak. „Ezzel a munkával talán az elvesztését próbálom átformálni egyfajta megnyugvássá. Semmi olyan fontos dolog nincs és nem lesz már az életemben, amiről ne tudott volna. A párkapcsolatomnak is biztos már a jövője, de egy leendő esküvőn nagyon fog hiányozni. Magamban mindig mosolyogva mondom: "nyugi, apa, nem maradtál le semmiről."