A visszajelzések adnak erőt a munkához

Stangl Genovéva, vagyis a Hónap ápolója Szombathelyen született, jelenleg Szentpéterfán él egy kertes, családi házban. A Markusovszky kórház onkológiai osztályának ápolója, novemberben ő kapta a legtöbb szavazatot az Emberséggel az egészségért elnevezésű sorozatunkban.

- 1980-ban végeztem el a szakiskolát - mondja a Hónap ápolója -, elkezdtem dolgozni, de a tanulást sem hagytam abba. Munka mellett szereztem meg az érettségit. Felnőtt szakápolói vizsgát is tettem, 2004-ben pedig onkológiai szakápoló lettem. 1980-ban a balesetsebészeti osztályon kezdtem el a munkát, nagyon szép 13 évet töltöttem ott. Akkor úgy éreztem, hogy váltanom kell, ám rájöttem, hogy nekem a betegágy mellett van a helyem. Hiányzott volna a gyógyító munka.

Stangl Genovéva 1994 óta dolgozik az onkológiai osztályon, ahogy ő fogalmaz, egy nagyon jó csapatnak lehet a tagja. Mindenben számíthatnak egymásra, s meg tudják beszélni a problémákat is. Ez ennél a munkánál elengedhetetlen.

- Büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhatok - fogalmaz a szakápoló. - Itt nemcsak a betegekkel, hanem a hozzátartozókkal is közvetlen kapcsolatban vagyunk. Úgy érzem, hogy itt még több türelemre és megértésre van szükségük a dolgozóknak. Ezen a betegségen ugyanis nehéz túljutni. A betegek hosszú hónapokig küzdhetnek, s ez a hozzátartozókat is megviseli. Mi beszélgetünk velük, próbálunk lelket önteni beléjük.

A Hónap ápolója mindig is az egészségügy területén szeretett volna elhelyezkedni. Még az iskolakezdés előtt kórházba került, a sebészeti osztályra, felnőtt betegek közé. Az idősebb betegek sebeit nézegette, az vizsgálta, hogyan gyógyulnak  napról-napra. Akkor döntötte el, hogy ápoló lesz. Bár az édesanyja szerette volna erről lebeszélni, de ő nem engedett. Erre a pályára lépett.

- A türelem elengedhetetlen a szakmánkban - hangsúlyozza a szakápoló. - Megéri a kemény munka, mert amikor a betegek ránk mosolyognak, s hála van a szemükben, az kárpótol mindenért. Volt olyan betegem, aki nem kért mást, csak annyit, hogy öt percig fogjam a kezét. Nem mondtam nemet a kérésére. S volt olyan betegem is, aki, ha nem látott egy óráig, akkor elkezdett aggódni értem. Ragaszkodnak hozzám a betegek, s ez jó érzés. Most már 33. éve vagyok a pályán, s megtisztelő, hogy azok a beteg is megismernek, akiket még a balesetsebészeti osztályon láttam el. Az ilyen visszajelzések adnak erőt ahhoz, hogy folytassam ezt munkát.

(Fotó: Benkő Sándor)

Stangl Genovévának saját gyermekei nincsenek, de vannak keresztgyermekei, akiktől sok szeretetet kap. Szabadidejében nagyon szeret sütni, igazi horvát különlegességekkel lepi meg szeretteit és munkatársait. Szakácskönyvekből süt, s édesanyja régi receptjeit is szívesen használja. Nagyon szereti a kelt tésztás süteményeket. Van egy kiskertje is, itt megtermel sok mindent, ami a háztartásba kell. Ez a munka is kikapcsolja.

- Vigyáznunk kell arra, hogy lelkileg ne merüljünk le - teszi hozzá Stangl Genovéva. - Nehéz nem kötődni a betegekhez, hiszen sokan hosszú hónapokat töltenek az osztályon. Amikor meghallottam, hogy én lettem a Hónap ápolója, nagyon meglepődtem. Úgy gondolom,  nálam jobbak is vannak, akik megérdemelnék ezt a címet. Aztán, amikor megjelent az újságban, felbolydult a kis falu, ahol élek. Sorban érkeztek a jó kívánságok, éreztem az emberek szeretetét, s ez nagyon jól esett. Ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudnék képzelni.

Stangl Genovéva Szentpéterfán él, s szombathelyi  a Markusovszky kórház onkológiai osztályán dolgozik. Nagyon szereti a munkáját, szeret foglalkozni a betegekkel és a hozzátartozókkal is. Azt mondja, a türelem elengedhetetlen az ő szakmájában. Szerencsésnek tartja magát, mert egy nagyon jó kollektíva tagja lehet.