Hírek

2012.12.28. 13:24

Sásdi Zsolt a cápapusztítás nyomában

Sásdi Zsolt neve nem ismeretlen az olvasók előtt. A szombathelyi születésű férfit bemutattuk már az olvasóknak, búvárként több tévécsatornának készített filmeket, felvételeket a víz alatti világról. Nemrég került a közönség elé a Cápák a keresőmben című filmje.

Bajdó Bettina

Sásdi Zsolt 2003-ban egy horvátországi hétvégén esett örök szerelembe a víz alatti világgal. Eldöntötte, hogy búvár lesz, s minden szabad percét ennek a sportnak szenteli. Egy cél vezérelte, hogy megossza azt a csodát, amit ő lát. Azóta folyamatosan képezi magát, több tévécsatornának is készített felvételeket, filmeket. Át élt már földrengést, vulkán kitörést, de az igazi kalandokat mindig a víz alatti világ rejtette.  Forgatott már óceánokban, tengerekben, barlangokban és roncsokban is. Mindig arra törekedett, hogy minél többet tanuljon, így idővel amatőrből komoly filmessé válhatott. 2009-ben kezdte el alkotásait benevezni nemzetközi filmfesztiválokra (Amerikától Ázsiáig), ahonnan egyre több díjat hozott el.

Budapesten nemrég mutatták be Cápák a keresőmben című filmjét, mely egy oknyomozó természetfilm. A filmet négy-öt év anyagából Selmeczi Dániel búvárfotóssal    aki egyben a film főszereplője is   közösen készítették. Filmeztek többek között a Bahamákon, Costa Ricában, Pápuán és Indonéziában is. A pusztítás nyomában jártak, azokat keresték, akik képesek a cápákat az uszonyukért lemészárolni.

- A filmdzsungel.hu-val közösen készült el a produkció, s abból a szempontból egyedülálló Magyarországon, hogy erről a témáról, ilyen film még nem készült - mondta Sásdi Zsolt. - Éveken keresztül nyomoztunk az uszonykereskedők után, s Selmeczi Dániel szemével mutatjuk be a borzalmakat. A film végén például egy tengeralattjáróval háromszáz méteres mélységbe is lemerülünk, ahol egy mélytengeri cápával is találkoztunk. Forgattunk Szudánban, a cápauszony kereskedők nyomában jártunk, s egy halpiacon elvittek minket egy világvége helyre. Balin pedig a saját szemünkkel láthattuk azt az iszonyatot, amit a cápákkal művelnek az uszonyukért. Bátran ki merem mondani, hogy világszínvonalon is csak egy-két  produkció készült erről a témáról.

Sásdi Zsolt szerint annak, aki szereti a természetet, a cápákat, megrázó a film. Eleinte ők is nehezen dolgozták fel a borzalmakat, ám sajnos az ember előbb-utóbb kénytelen volt hozzászokni a látványhoz.

- Nagyon szeretem a cápákat, sokszor merültem már velük együtt - folytatta a búvár.  - Szörnyű volt szembesülni azzal, hogy élve kifogják őket a vízből, majd levágják az uszonyukat, s még élve visszadobják a tengerbe. Ez olyan, mintha egy tehénnek levágnák az egyik lábát, majd otthagynák meghalni a mezőn. Ráadásul hosszú zsinóros módszerrel fogják ki a cápákat, erre válogatás nélkül más élőlény is ráakad, így ők is pusztulásra vannak ítélve. Megdöbbentő adat, hogy mára a cápák 90 százalékát kipusztították. A fennmaradó rész fele pedig kihalás közelében van. Sajnos az uszonyuk nagyon kapós a kínai és az ázsiai piacokon. A legtöbbet Hongkongban adják el belőlük. Az elmúlt 20 évben státuszszimbólummá vált, esküvők, fogadások és bankettek kötelező menüje lett. Egy leves belőle akár 100 dollárba is kerülhet. A levesben szárított cápauszony van, ennek a kínaiak különleges erőt tulajdonítanak, ezért is ilyen népszerű.

Sásdi Zsolt pontos adatokat is tudott mondani: a tavalyi évben összesen tizenkét halálos cápatámadás történt, ezzel szemben 100 millió cápát pusztítottak el. Itt meg kell jegyezni,  hogy évente körülbelül  20 ezer kutyatámadás és közel 50 ezer kígyómarás végződik halállal.

- Az 1980-as évek Spielberg-filmje nagyon rossz hatással volt a cápák megítélésére  -  tette hozzá. -   Az emberek féltek tőlük, pusztították őket és vadásztak rájuk. Aztán, ahogy egyre több ilyen film készült, magasabb lett az emberek ingerküszöbe, s változott a cápák megítélése is. Ma már sokan nem gyilkos állatként tekintenek rájuk. Talán köszönhető ez annak is, hogy egyre több a búvár, s egyre többen tudják közelről megszemlélni. A medvéket, az oroszlánokat, a krokodilokat nem lehet egy méterről megfigyelni, viszont a cápákkal testközelből is lehet találkozni. Sőt, egyes fajokhoz hozzá is lehet érni. Az utóbbi időben sokan keltek a cápák védelmére, elég nagy a nyomás ez ügyben, így biztos vagyok benne, hogy pár év múlva védett állatok lehetnek.

Sásdi Zsolt kiemelte, izgalmakból neki is kijut bőven, legextrémebb élményeit 2008-ban a Bahamákon szerezte, Tiger Beachen merült. A kalandról filmet is készített, a felvételek során a legveszélyesebb cápák, a  Tigriscápák  közé merült ketrec nélkül. A Tigriscápák nem félnek semmitől, számukra nincs ellenség. Ha szembe úsznak, akkor ki kell térni előlük. Ha nem így tesz az ember, könnyen kóstoló harapás áldozata lehet. A Tigriscápáknak kifinomult érzékeik vannak, az ember szívverést is érzik, ezért nem árt a közelükben nyugodtnak maradni. Ha érdekli őket a 20 kilós kamera, akkor azonnal kiveszik az ember kezéből. Sásdi Zsolt elárulta, hogy elektromos bot és szigony nélkül merültek a cápák közé, a víz alatt ugyanis senkik, ha a cápa ölni akar, akkor nincs menekvés. Szerencsére ez utóbbi nem következett be, ez is bizonyítva hogy nem vérengző fenevadak, így bemutathatták  a cápák valódi arcát, s felhívták arra is a figyelmet, hogy eltűnőben vannak ezek az fajok is.

Az új film vetítése után a közönség vastapssal jutalmazta a produkciót. Hamarosan a tévében is levetítik a filmet és dvd-n is kapható lesz. Sásdi Zsolt már egy újabb filmen gondolkodik, két éve bálnákat figyel meg közelről. Idén kétszer ámbrás ceteket is lencsevégre kapott, a víz alatt is sikerült rájuk találnia. Talán a Cápák a keresőmben után elkészülhet a Bálnák a keresőmben című produkció is.

(Fotók:  Selmeczi Dániel és Bognár Gyula)


Elbűvölt a víz alatti világ

Jó dolog, ha  az ember a hobbijának élhet. Amikor az élete arról szól, amit szeret, amiért feláldozna mindent. Sásdi Zsolt egy ilyen ember. Búvárkodni kezdett, s beleszeretett a víz alatti világba. Nem adta fel az álmait, folyamatosan tanult, képezte magát, s eljutott egy olyan szintre, hogy most már azzal foglalkozik, amiért rajong.

Amikor először beszéltünk, furcsa volt, hogy egy ember rajong a cápákért. A sok rémisztő film után nekem sem volt  kedvező véleményem erről az állatról. Ám Zsolt szavai hallatán és képei láttán, megváltozott a látásmódom. Még sosem hallottam, hogy egy ember ilyen szeretettel és rajongással beszélt volna erről az állatról. A ketrec nélküli merülések, a testközelből való találkozások és a sérülésmentesség rádöbbentettek arra, hogy nem egy vérengző fenevad néz vissza a képekről. Akkor az volt a cél, hogy az emberek látásmódja  megváltozzon az állatról.

A mostani beszélgetésnek  szomorúbb témája volt. A mészárlás, amit az uszonykereskedők követnek el azért,  hogy feltálalhassák az állatot.   Halomra ölik,  hogy egyesek az uszonyelfogyasztás után erősebbnek, szerencsésebbnek érezhessék magukat. A cápák száma rohamosan csökken, évente 100 millió  pusztul el. Örülök annak, hogy Magyarországon  él olyan ember, aki felemeli a hangját a pusztítás ellen. Aki a filmjén keresztül bemutatott borzalmakkal  rádöbbentheti a döntéshozókat arra, hogy végre tenni kell valamit.


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!