A tűz után egy évvel: cserép helyett csak fólia

Egy szóval és nagyon egyszerűen össze lehet foglalni, mi történt a tavalyi tűz óta a szociális otthonban: semmi. A tűz után csak hetekkel került fólia az épületre, azóta semmi változás nincs. Sokáig mindenki azt hitte, hogy a háttérben valakik dolgoznak: szervezik a helyreállítást, pályázatokat írnak, árajánlatokat kérnek, mára azonban kiderült, hogy még a munka sincs megterveztetve, ennek híján pályázatot sem lehet írni, kivitelezőt sem lehet keresni. Ígéretek persze hangzottak el, az első szerint még tavaly nyárra elkészült volna  a felújítás. Ez azonban annyira valószerűtlen volt, hogy senki nem vette komolyan. Később a kormánymegbízott egy novemberi időpontot említett az egyik kitelepített lakó hozzátartozójának, de ebből sem lett semmi. A másutt  díszteremben, társintézményben  elszállásolt lakók és a hozzátartozók türelme fogytán - különösen, hogy továbbra is azt az összeget (havi közel 75 ezer forintot)  fizetik az ellátásért, amit  a tűz előtti időszakban a normális életkörülményekért. Igaz, hogy a  biztosító fizetett, de mivel alulbiztosított volt ez az objektum - a megye tulajdonában lévő más intézményekkel együtt - az összeg nem érte el a 30 millió forintot. A pénz a megye számlájára érkezett, de mivel tavaly januárban az állam lett a tulajdonos, a megye visszaküldte az összeget a biztosítónak. Minden jel arra utal, hogy a tulajdonosváltás a fő oka annak, hogy nem történt semmiféle intézkedés. Ma már ott tartunk, hogy lakók türelmetlen hozzátartozói ostromolják kérdéseikkel az intézményfenntartó központot, amelyet mi is megkerestünk kérdéseinkkel, de ezekre napok óta nem érkezik válasz. Az épületbe nem mehetünk be engedély híján, az épület előtt az utcán beszélgettünk lakókkal.

Siroki József és Halasi Nándorné a lakatlan épületszárny előtt. Sok lakó még mindig ideiglenes szálláson kénytelen a napjait eltölteni. Fotó: Kiss Teodóra

Halasi Nándorné kórházban volt, amikor meghallotta, hogy tűz ütött ki az otthonban:

- Azt hittem, ott halok meg, mert arra gondoltam, mit csinálnak majd ezek a szegény lakók - meséli, közben sírva fakad. - A  kórházból a kőszegi otthonba kerültem egy hatágyas szobába.

Siroki József feleségével együtt él évek óta az otthonban:

- A leégett épületszárny földszintjén laktam, azonnal kocsiba ültünk és hazamentünk Meszlenre. Később hét hónapig a könyvtárban laktunk. Mostanra kaptunk egy szobát, de az a korábbinál kisebb, kevésbé kényelmes.

A  tűz csak az egyik szerencsétlensége az acsádi szociális otthonnak: a másik a tulajdonos-váltás. Ez az intézmény is az államhoz került, felállítottak egy vadonatúj szervezetet is a működtetésükre, de itt mindjárt az első időszakban kiütött a tűz. A tűzoltók tették dolgukat, mentették, ami menthető, de tető, a gépészet tönkrement. Gyakorlatilag három-négyhetes munka után visszaköltözhetnének a lakók eredeti helyükre, de ennek érdekében semmi sem történt még meg: sem a terveztetés, sem a közbeszerzési eljárás megindítása. Biztos vagyok benne, ha a megyénél marad az intézmény, már rég megtörtént volna a helyreállítás. Biztos, hogy az állam a megfelelő tulajdonos? - vetődik fel a kérdés.