Az élet odabenn van - Új parancsnok a szombathelyi börtönben

A börtönben az idő a legnagyobb ellenség, ám ennek a közhelyízű mondatnak  más értelme van a bástyafal egyik és megint más a túlsó oldalán.  Hiszen míg a fogvatartottak valóban úgy érezhetik, ólomlábakon jár az idő, addig a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoki irodáját néhány napja elfoglaló Tóth Tamás büntetés-végrehajtási (bv.) ezredesnek feltehetően az is kevés lenne, ha a nap negyvennyolc órából állna.

Új seprű jól seper? - szalad ki a számon, amikor megpillantom a fogas melletti két ciroksöprűt. Így legyen lottó ötösöm: a parancsnok mutatja is a két söprű nyelét. Az egyikbe az általam idézett mondás van belevésve, a másikba pedig a márianosztrai   börtönben működő  üzem reklámszlogenjének is beillő szöveg: "Halál a koszra, ha söprűje Nosztra." De látunk a polcon egy fotót is, ami a tököli víztornyot ábrázolja, az ottani börtön egyik zárkájának ablakából fényképezték, a rács mögül... Aztán van itt egy fegyőrt formázó kerámia - egykori kollégák ajándéka, akárcsak a fából készített rabszállító autó. Odébb egy tárló, amolyan házi kiállítás: a 44 éves bv. ezredes eddigi szakmai pályafutásának relikviái: az oklevelek, vállapok, kitüntetések mellett a fiától kapott műanyag bilincs is helyet kapott. A Buddha-szobor és a keleti maszkok pedig az aikidós parancsnok életfilozófiájáról árulkodnak.

Tóth Tamás  számos emléket őriz, köztük ezt a Márainosztrán készült söprűt is (Fotó: Szendi Péter)

Hogyan lesz valakiből börtönparancsnok? Tóth Tamás esetében egyszerű a válasz, hiszen egy kis túlzással azt  mondhatjuk, hogy a börtönben nőtt fel...

Édesapja először rendőr volt, majd a veszprémi börtön parancsnoka lett. Tamás a váltásból először mindössze annyit érzékelt, hogy amíg az apja nyomozó volt, sokat volt távol, megesett, hogy éjszaka is szólította a munka, majd később, börtönparancsnokként már sokkal kiszámíthatóbb és nyugodtabb volt a munkarendje. Ebből aztán le is vonta a következtetést: a bűnözök hajkurászása macerásabb és időigényesebb feladat, mint az őrzése.

Középiskolásként a veszprémi közlekedésgépészeti szakközépiskola padjait koptatta, és bár az 1980-as évek közepén az ő szeme is felcsillant, amikor a tanműhelybe begurult egy német rendszámú Golf, időközben rájött, hogy az előtte álló éveket  nem  olajcserével és futóművek  beállításával akarja eltölteni. Gyakran járt be édesapja munkahelyére, a veszprémi börtönbe, ami akkoriban a vár egyik ódon épületében működött. Aztán amikor eljött a pályaválasztás ideje, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola volt a cél, ahol bv-ösztöndíjjal tanult, majd  hadtáp és pénzügyi (ma úgy mondanánk: gazdálkodási) szakon diplomázott.

A pályát a baracskai börtönben kezdte, gazdasági területen. Aztán váltott:  biztonsági tiszt lett, majd visszatért a számokhoz, és huszonöt évesen már a gazdálkodási osztály vezetőhelyettese, fél évre rá pedig  gazdasági vezető lett a veszprémi börtönben, ahonnan időközben apja nyugdíjba ment. Veszprémben szolgált legtovább, 2006 szeptemberének végéig. Szép korszak volt: jelentős szerepe volt a Veszprém határában lévő új börtön megépítésében. Mosolyogva megjegyzi, hogy ugyanaz a cég volt a kivitelező, mint a szombathelyi börtönnél, sőt a tervezést és a berendezést is ugyanazok végezték, így a hasonló járólapok és berendezési tárgyaknak köszönhetően ismerős terepre érkezett Szombathelyre. Persze előtte még volt néhány állomás: a márianosztrai börtönben - ahol kemény bűnözők is vannak - parancsnokhelyettes, majd egy rövid ideig megbízott parancsnok volt.
Aztán következett Tököl, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete, ahol igazgatóként töltött el  négy évet. A szombathelyi börtön jelképes kulcsát  sikeres pályázat után  január 2-án vette át. Nem tagadja, minden bizonnyal az is sokat nyomot a latba, hogy feltételezték róla,  gazdasági szakemberként a   PPP-konstrukcióból  adódó üzemeltetési feladatokat is könnyebben tudja majd irányítani.

Fotó: Szendi Péter

Adódik a kérdés: milyen a jó börtön? A parancsnok óva int attól, hogy a szombathelyi börtönnel kapcsolatban a köztudatban leginkább élő luxus jelzőre gondoljunk. A szombathelyi ugyanis nem luxusbörtön, csak egy új börtön. Az pedig magától értetődő dolog, hogy az új börtön a  21. századi elvárások szerint épül meg. Amúgy szerinte a fogvatartottakat is meg kellene erről kérdezni, sokan  ugyanis jobban kedvelik a régi épületek szűk és zegzugos folyosóin lévő zárkákat, mint a remekül  át- és belátható, világos, új börtönöket.

A parancsnok azt mondja, a büntetés-végrehajtási munka három pilléren nyugszik, és mindegyiknek az az elsődleges célja, hogy segítse a fogvatartottakat abban, hogy  szabadulásuk után be-, vagy visszailleszkedjenek a társadalomba. A legfontosabb, hogy dolgozzanak. Megjegyzi azt is, hogy vannak, akik ezt a börtönben teszik először. A munkával egyrészt múlik az idő, másrészt hozzájárulnak a saját tartásuk költségeihez, harmadrészt pedig a megkeresett pénzzel az otthon hagyottak anyagi helyzetén is könnyíthetnek. A szombathelyi börtönben  is több üzemcsarnok működik: a munkát az üzemeltető cég szerzi. A második pillér a tanulás, ami már csak azért is fontos, mert a fogvatartottak nagy része aluliskolázott. Az általános iskola elvégzése után hiányszakmákat tanulhatnak a fogvatartottak: képeztek már hegesztőket, targoncavezetőket, parkgondozókat is, akik a szakmájukhoz szükséges gyakorlati ismereteket is a börtön üzemcsarnokában szerezték meg. A jó börtön harmadik fontos feladata, hogy a fogvatartottak szabadidejének eltöltéséhez is kínáljon alternatívákat. Szombathelyen tíznél is több szakkör működik: a fogvatartottak egyebek között kerámiázhatnak, dráma-, barkács- vagy  életvezetési szakkörre járhatnak, de  zenélhetnek is. A börtönben alakult zenekar például farsangi koncertre készül - persze szigorúan a börtön falain belül.

Amúgy az új parancsnok nyitásra készül: egyrészt szeretné, ha az embereknek valós képe lenne arról, mi zajlik a bástyafal mögött, másrészt tervezi, hogy a fogvatartottakat is kiviszi a városba, úgynevezett jóvátételi munkára: parkokban, közterületeken dolgoznának az elítéltek, természetesen szigorú biztonsági feltételek mellett.

Az új szombathelyi   börtönparancsnok a  berendezkedés után szeretne minél kevesebb időt tölteni az irodájában, és inkább a bástyafalon belüli dolgokra koncentrálni. Mert mint mondja: az élet odabenn van...