2013.01.01. 13:03
Diótörő: igény a csodára
Szombathely - Bár az utóbbi időben sorra kellett lemondani a koncerteket, a Kijevi Balett Diótörő-előadása telt házat hozott az Agora MSH-ban. Karácsony környékén igény van a csodára.
Azt mondják, nem is igazi a karácsony a Diótörő nélkül. A nagyvárosok közönsége az ünnep tájékán rendszerint tucatnyi feldolgozásból válogathat (az idén Budapesten volt például bábos és musical-variáció is). Szombathelyre tavaly a Moszkvai Balett hozta el a Selkuncsikot, ráadásul a szentpétervári ősbemutató koreográfiáját újratöltve; és a bűbáj még az Arena Savaria minden tekintetben lehangoló terében is működött.
Az E. T. A. Hoffmann romantikus-fantasztikus karácsonyi meséje alapján, Csajkovszkij zenéjével világhírűvé vált balett az idén 120 éves: a pétervári Marinszkij Színházban 1892 december 18-án volt a bemutató. A klasszikus orosz balett önmagában olyan, mint valami légies mese, a Diótörő pedig a testet öltött karácsonyi álom: Marika, Mary, Marija álma, amelyben a diótörő-figura újra és újra életre kel a karácsonyi gömbök csillogásában.
Szombathely ezúttal a hangzatosan beharangozott, Magyarországon turnézó Kijevi Balett Diótörőjével ünnepelhetett, az Arenához képest összehasonlíthatatlanul jobb színházi körülmények között: az Agora MSH-ban. A Kiev City Balett társulatát a híres ukrán táncművész, Tatjana Borovik igazgatja.
A nemzetközi palettán is óriási sikert aratott együttes Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Svájc, az Egyesült Királyság, Szlovénia, Románia, Japán, Kanada leghíresebb színpadai után az idén Magyarországon teszi tiszteletét, mondta az ajánló. És tényleg: a függönyként működő, jól utaztatható festett kulisszák (havazás, kivilágított ablakok, viháncoló gyerekek, elegáns vendégek), a sejtelmes fények, a magasban mindjárt éjfélt mutató óra azonnal megtették a magukét. Csajkovszkij dallamainak hátterében még azt is elfelejtettük, hogy minden egyes fémes függönyhúzás jól hallható, némiképpen rombolva az illúziót. De aztán csak nem akart megszületni az a klasszikus, az az igazi csoda. (Nem az MSH tehet róla!)
Ám legalább a szikrázó, színes karácsonyfa szót fogadott: pont akkor kezdett el növekedni, az ég felé törni a színpadon, amikor titokban a legjobban kívántuk.