Várnai Vali kiváló festőművész és művészetszervező volt

A megnyitón Scheiber Katalin belsőépítész, a galéria tulajdonosa könnyeivel küszködve emlékezett a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány első és örökös kuratóriumi elnökére, aki halála előtt tíz évig szervezte itt a kiállításokat, megalapozta a galéria színvonalát. „Derűt sugárzó, kedves személyisége sok örömet nyújtott mindnyájunknak” – mondta, arra kérve a népes közönséget, hogy „értsük meg a képeiben megfogalmazott üzeneteit, hagyjuk magunkat megajándékozni általa”.

- 2011. február 18-án ugyanitt álltunk – emlékezett dr. Zsámbéki Monika művészettörténész -, akkor még Várnai Valival, a 75. születésnapján köszöntöttük. Nem sejtettük, hogy a következő tárlata emlékkiállítás lesz, játékos-szomorkás képeit nem gyarapítja tovább.

A galéria tevékenységét irányító Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke volt Várnai Valéria festőművész, aki a haláláig lelkesen, a város határain kívülre is tekintve szervezte az itteni kiállításokat. Kiváló Vas megyéhez kötődő kortárs festőművészek, szobrászok, keramikusok, fotóművészek, belsőépítész munkáit láthattuk. A galéria a közelmúltban elhunyt klasszikusok műveiből is válogatott.

- Várnai Vali a családnevét a 40-es évektől viselte így, eredetileg a dallamosan csengő Valera Valéria nevet kapta – tudtuk meg dr. Zsámbéki Monika művészettörténésztől a pénteki megnyitón. – Édesapja vasutas családból származott, és a foglalkozás több szálon öröklődött, ezért szerepel Valika képein sokszor állomás, bakterház. Ő maga a kámoni házban lakott egész életében, édesanyja mellette élt, 96 éves koráig ápolta, gondozta. Felmenői között művészember nem volt, felnőtt életét egy közgazdasági technikum elvégzése után kezdte. Rajzolni, festeni a Derkovits Körben tanult, ahol Radnóti Kovács árpád és Burány Nándor tanítottak. A Fő téren volt az a ház, amit a 80-as évekig használhattak, odajárt Sütő Éva, Vértesi Péter, Simon Iván, Marosfalvi Antal, Rasperger József, Marosits József is.

Várnai Vali a szombathelyi sportház gazdasági ügyeit intézte Babos Sándor igazgatósága alatt. Az intézmény különösen jól járt vele, hiszen Kratochwill Mimi művészettörténész segítségével olyan alkotók kiállításait hozták el ide, mint Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Bernáth Aurél vagy Czóbel Béla.

-          Várnai Vali festői világa házakat, utcákat jelenít meg, temetőt, templomot, otthont, vagy az otthon egy kiragadott sarkát, fontos témája volt a karácsonyi ünnep is. Művei meghitt hangulatot árasztanak, ugyanakkor elvágyódást – mondta Zsámbéki Monika. – Gyakran fejben festett, utána ábrázolta a belső képet, az emlékeiből dolgozott. Előbb a színek és a hangulatok dőltek el, aztán jött a formába öntés. Gyermeki naivság, romlatlanság árad a képeiből. Főleg pasztell technikával dolgozott. Az volt a célkitűzése, hogy jó festő legyen. Nem sok elismeréssel illették, de nyugdíjba vonulásakor megkapta a Szombathely kultúrájáért díjat.

Kései festményei kivilágosodtak, nem nyomasztották már annyira az emlékek. A művészettörténész elárulta a közönségnek, hogy ezeket Valika sokszor sírva festette, a betegsége sok szenvedéssel járt, de a festésben mégis örömét lelte. Amikor találkozni lehetett vele, nyugalmat, békességet közvetített erős belső tartással. Scheiber Katalin galériatulajdonos a temetését is felidézte, ahol a szertartást végző pap azt mondta: „Valika isten ajándéka volt”.

A Vitalitas Galériában Várnai Vali jellegzetes témái láthatók: közösségeket ábrázol, ahol jól érezte magát: a Derkovits Körben, a vasúti házban, otthon, a lépcsőn a családdal. Színekkel képezte le az élményeit: szerette az évszakok változásait, az üde csendéleteket, a sejtelmes éjszakát. A kiállításhoz sok magánszemély is kölcsönzött  műveket, akik utána hazaviszik kincseiket, érdemes most így együtt megnézni őket. A tárlat március 22-ig látható, a galéria nyitvatartási idejében, hétköznaponként fél 2-től fél 6-ig.