Weöres 100: Csöngén a tündér szól

Bár 2013 hivatalosan végül nem nyilváníttatott Weöres Sándor-emlékévvé, Vas megyében mindenképpen nagy hangsúlyt kapott a születésnapról való méltó megemlékezés. Alapvetően két szálon futnak az események -  egyrészt Szombathelyen, másrészt Csöngén -, de jó volna, ha ez a két szál össze is érne, illetve valóban az egész megyét behálózná az ünneplés. Például úgy, hogy minél több diák eljutna a csöngei Weöres Sándor - Károlyi Amy Emlékházba, megérezve valamit annak a vidéknek a hangulatából is, amely olyan fontos volt a költőnek.

"E tájékhoz minden idegszálammal hozzáforrtam... innen viszek mindent a verseimbe, szín-, alak-, vonal és főleg hanghatásokat", áll Weöres Füst Milánnak írt levelében. Szombaton Csöngén előadásokkal, műsorral idézték meg a 100 éve született, 1989. január 22-én (ma már a kultúra napja) elhunyt költő szellemét.

"Mindegy, hogy rég vagy nem-rég", mondja a Valse triste című Weöres Sándor-vers egyik sora, és mintha ez a sor vált volna érvényessé a költő  emlékezetére megszervezett délutánra is.

A centenáriumi Weöres Sándor-év megnyitását is február első hétvégéjére halasztották Csöngén (Fotó: Benkő Sándor)

Csöngén  máig    a mindennapok része Weöres Sándor, aki életének majdnem felét (meglepetés ez is), bár megszakításokkal, itt töltötte; az életet meghatározó gyerekkor teljes egészében ide köti.  Ma Csöngén működik a legkorszerűbb muzeológiai szemlélet szerint berendezett Weöres Sándor - Károlyi Amy Emlékház, nyaranta olvasótáborokat rendeznek a faluban, ahol a magyar kultúra napja megünneplése sem csak  a Himnusz megszületésének dátumához kötődik: 1989-ben  január 22-én  halt meg Weöres Sándor. A kezdet és vég így kapcsolódott össze az idén, amikor elsősorban a költő születésének 100. évfordulójára figyelünk. Persze jelképes ez is: Weöres költészetében nem kezdet és vég van, hanem a világot egybefogó,  végeérhetetlen körforgás.

De  mert a január vége most hóakadályokkal volt terhes, a kultúra napjának megünneplését, egyúttal a centenáriumi Weöres Sándor-év megnyitását is február első hétvégéjére halasztották Csöngén. A kis település a nagy télben nehezen megközelíthető, és lám, mégis a világ közepe.

Szombaton délután a rögtönzött gyertyafényes asztali kiállítás mellett Weöres Sándor ősöreg-gyermeki hangja fogadja az érkezőket: A galagonya, A tündér, a Valse triste.  Van Csöngén galagonya?, teszi föl kicsit később, előadása indításaként a  kérdést Fűzfa Balázs irodalomtörténész, jelezve, hogy Weöres Sándor fogalmilag alig megközelíthető, az értelmen túli tartományokra ható  költészete ebben a tájban gyökerezik. (A válasz egyébként: igen, van galagonya - gyógyító hatásáról ismerhető. Mint a vers.)

Baranyai Ernő polgármester köszöntőjében hangsúlyozza, hogy a kultúra az embereket összekötő erő: beleértve  a földműves tudását is.    Rozmán László beszámolója azt vizsgálja, hogy miképpen jelenik meg Weöres Sándor költészete az oktatásban; az óvodától a középiskoláig. Az óvodákban  ott van, az érettségizők  ritkábban találkoznak vele.

Talán majd az idén. Például április 26-án, a  Nagy Versmondás alkalmából, amikor a tervek szerint 6-800 fiatal szájából hangzik el Csöngén a Valse triste.

Az irodalmi délutánt a csöngei önkormányzat és az Élményközpontú irodalomtanítási program (NymE) közösen szervezte.  Jól válogatott gitáros-verses összeállítással közreműködött két   egyetemi hallgató: Varga Richárd és Rozmán Kristóf.  A közönség körében sikert arattak az előadók - és a frissen sült pogácsa is.