Így digitalizáltam a fényképeimet

Ameddig ma mindenféle gát nélkül exponálhatunk (hisz nincs anyagi vonzata), addig a múltban minden egyes „kocka" elkészítése, előhívása, fixálása, nagyítása súlyos pénzekbe került. A másik gond az archiválás volt.

A nyersanyag a megfelelő technológia betartása mellet is egy idő után fárad, nem tesz jót neki a páradús levegő, néha kicsapódik a ki nem mosott ezüstszemcse, a fixír.

Május elsejei felvonulás a nyolcvanas évek elején Sárváron. Az össznépi rendezvényen akkoriban kötelező volt a részvétel

Filmszkennerrel lehet átnézni a negatívokat, és digitalizálni. Innentől a kép már nem papírra, hanem a számítógép adattárolójára kerül. Egy ilyen berendezést kaptam karácsonyra, ami áldásnak és egyben fárasztó elfoglaltságnak bizonyult. Azóta szinte minden szabadidő, beleértve az éjszaka egy részét is a múlt digitalizálásával telik. Áldás, mert felelevenedik általa a harmincöt évvel ezelőtti idő. Ha beolvastatom a film tartalmát, és megmutatom másnak, talán semmit nem mond neki. Átadja ugyan a belekódolt információt, láthatja, hogy az általa is ismert személyek változtak-e, mennyit, egy-egy időszak történelmi pillanataink ellopása és kimerevítése képpé talán érthető, talán ismert, talán emlékeket ébresztő vagy éppen semmitmondó.

Egy nyári vihar 1980-ban fákat csavart ki, tetőket rongált meg

Számomra többet jelent egy-egy felvételt újra látni. Eszembe jutnak a részletek, emlékszem a szituáció hangulatára felelevenednek az illatok, az érzések, néhány esetben még ez is, éppen mire gondoltam az exponálás pillanatában. Ami biztosan keservesen megállapítható, hogy ami akkor volt, ma már biztos, hogy másképpen van, ha egyáltalán van. Visszavonhatatlan történések csalnak elő indulatokat: a több képen szereplő szülők, nagyszülők már csak emlékképeken láthatók - születések, karácsonyok, temetések. Barátok, akik már a túlvilágról figyelnek bennünket, talmi barátságok, aminek megszűnése akkor fájt, ma már másképpen látom. Barátok, ismerősök, mindannyian gyarapodtak - valaki anyagilag, mások kilókkal, de mind bölcsebbek lettek. Színek, amik megfakultak, de az emlék kedves. Sok képről egy jó csaj nevet, mosolyog vissza, majd egy esküvő, keresztelő, és a képek végigkísérnek az óvodától a diplomáig.

Balaton-parti idill NDK-s Trabanttal, mopeddel, Zsigulival és az akkor még fiatal Omega plakátjával

Egy játszótér még nem felel meg az uniós szabványnak. Senkit nem érdekelt, akkor még nem is képzeltük, hogy Magyarország egyszer az EU tagja lesz, csak egy szebb életről álmodtunk. Izgalmas volt a Lenin szobor rendszerváltó leemelése a stabilnak hitt talpazatáról, felvonulások, építések és bontások, nyáron mindennapi látvány volt főleg a Balaton partján az NDK-s Trabant és az Omega plakát.

Egy régi március 15-i ünnepség fiatalokkal és munkásőrökkel

Fárasztó, de megéri a régi negatívok digitalizálása. Nem baj, ha az emlék fájdalmas jó, ha örömteli, a fő, hogy emlékezzünk, segít észben tartani honnan is indultunk, és hogyan is értünk mostani állomásunkig. Van, amit nem tudnak elvenni tőlünk.