Kilakoltatás helyett

– A kialakult helyzetben egy reálisan és jól működő lakáspolitikára van szükség. Már csak azért is, mert elég jelentős a kielégítetlen lakáskereslet. Országosan több százezer, Szombathelyen 300 család szeretne változtatni lakáshelyzetén, de nem tud. Ide tartoznak a hajléktalanok, a hitel- és rezsihátralékosok, a foglalkoztatási lehetőségektől távol élő családok, a fiatal, szülői támogatást nélkülöző családok vagy az egyedül élők. Ugyanakkor arról is be kell számolni, hogy jó néhány olyan ingatlan, lakás van, amely jelenlegi állapotában nincs hasznosítva, és ezek jó része magántulajdonban van - ismertette a problémát a héten Szakály Gábor koordinációs tanácsnok és dr. Károlyi Ákos, a polgármesteri hivatal egészségügyi és közszolgálati osztályának vezetője.

A fennálló helyzetre az önkormányzat három lehetőséget kínál. Egyfelől 2013. évi költségvetéséből a város 50 millió forintot különít el, melyet a Szova Zrt. bérlakások felújítására költhet, az összeg körülbelül harminc bérlakás felújítására elegendő. Másfelől tárgyalásokat folytat a Honvédelmi Minisztériummal 20 bérlőkijelölésű lakás visszavételére, valamint Szombathely részt vesz a Szociális Lakásügynökség (SZOL) programjában. A SZOL egy olyan szervezet, amely közvetít a kiadható lakások tulajdonosai és a potenciális, a jelenlegi piacról kiszorult bérlők között.

A Söptei úton lévő bérlakásban már a folynak a munkálatok. Fotó: Benkő Sándor

Így a fent említett problémát, miszerint sok a kiadatlan lakóingatlan, orvosolhatja, és ezáltal lakhatáshoz juttathat embereket, családokat. A SZOL program célja tehát, hogy a nem hasznosított lakások piacra kerüljenek, és mindez megfizethető lakbérekkel történjen.

– A program hosszabb távon fenntartható, megfizethető rendszert kíván kidolgozni, ahol a mai lakhatási bizonytalanságot több évre biztos, megfelelő színvonalú, munkaerőpiachoz közeli lakhatás váltja fel – mondta el a koordinációs tanácsnok.

Arra a kérdésre, hogy Kecskemét, Nyíregyháza és Békéscsaba mellett miért éppen Szombathely lesz a mintaprogram része, dr. Károlyi Ákos azt válaszolja, pontosan azért, mert a városban a SZOL több lába működik már a lakásrendelet alapján, bérletidíj-támogatás, szociális szállás formájában. Ugyanakkor egy markáns problémára is felhívja a figyelmet: a lakbérbevétel elmaradása komoly problémát okoz a bérlakások felújításánál. A lakbérhátralék összegének növekedése nem csupán az önkormányzat, illetve a kezelő részére jelent komoly problémát, hanem az érintett családok számára is, hiszen a bérleti szerződések lakbérhátralék miatti felmondása számos (köztük több, kiskorút nevelő) család lakhatását veszélyezteti. Nemcsak veszélyezteti, de olykor előfordul az is, hogy kilakoltatásra kerül sor. Ezt a momentumot igyekszik kiküszöbölni a szociális szállás intézménye. A szociális szállásra azon egyének vagy családok kerülhetnek, akik önkormányzati bérlakásban laknak, de alacsony jövedelmük miatt nem képesek a bérlakás fenntartására. Ha képtelenek a fizetésre, a Szova értelemszerűen felbontja velük a szerződést, különösképp, ha lakbérhátralékot halmoztak fel. Ezeknek az embereknek vélhetően olyanfajta segítséget kell nyújtani, amely megfizethető a számukra. A szociális szállás lényege éppen ez: megfizethető lakhatást nyújt, félkomfortos környezetben. A szociális szállások esetében kedvezményes lakbért állapítanak meg, így egészen bizonyos, hogy bármennyire is rossz anyagi körülmények között van az illető, az összeget ki tudja fizetni. További motivációként szerepel, hogy a lakbérhátralék törlesztése esetén minden egyes visszafizetett forint után egyet jóváírnak, ezzel is segítve a tartozás csökkentését. Mindezen feltételek mellett egy kikötéssel élnek a jövendő bérlők irányába: a szociális szállás használója köteles a családsegítő szolgálattal való folyamatos együttműködésre, melynek célja, hogy hozzásegítse a szálláshasználót a lakásfenntartási kiadásokkal kapcsolatosan felhalmozott hátralék törlesztéséhez, valamint hosszú távon képessé tegye a bérlakás fenntartására, ezáltal elkerüljék a kilakoltatást. Szakály Gábor koordinációs tanácsnok azt mondja, szerencsére nem sok esetben kell kilakoltatásról beszámolni. A 2011. és 2012. évben is csupán négy esetben kellett ehhez a végső formához folyamodni.

– A héten is volt egy kérdéses, kényes ügyünk. A család – csütörtökre rendelték el a kilakoltatásukat – már nem ismeretlen a számunkra. Az ötödik ingatlanban laktak, ebből négyet teljesen amortizáltak. Többmilliós hátralékot halmoztak fel és együttműködést sem tanúsította, annak ellenére, hogy a szociális ellátórendszer természetbeni és pénzbeni ellátási formáit teljesen kimerítették. Minimális havi bérleti díjról beszéltünk esetükben, hangsúlyozom, tényleg minimális, százforintos nagyságrendről. Nekünk az eszközeink már elfogytak. Mindezek ellenére az utolsó öt napban mindent megtett a családsegítő szolgálat (annak ellenére, hogy korábban majdnem tettlegesen bántalmazták egyik alkalmazottjukat), hogy felkutassa, milyen lehetőségei lennének a családnak. Mindannyian azon voltunk, hogy ne kerüljenek utcára, s a családot egyben tartsuk, mivel kiskorú gyermekeik is vannak. A kilakoltatás esetében önmaguk kötelesek gondoskodni a lakhatásukról. Nagy nehezen az utolsó pillanatban sikerült egy albérletet találniuk, de az önkormányzat és a családsegítő szolgálat, valamint önkéntesek bevonásával igyekeztünk nekik mindenben segíteni. Autót és munkaerőt biztosítottunk a pakoláshoz. Hogy hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban, nem tudjuk, de a látottak alapján nem prognosztizálunk sok jót. Az elmúlt nap azonban bebizonyította, az emberek nyitottak az összefogásra, a segítségnyújtásra. Segítségből jelesre vizsgáztak a résztvevők – így a tanácsnok.

Az illetékes szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a kilakoltatást, még akkor is, ha már a jogszabály nem ad lehetőséget a segítségre. A kérdés már csak az, vajon ki mennyire tud és akar élni a lehetőséggel és ismeri fel a felelősségét ebben a történetben. A SZOL-lal egy újabb lehetőség nyílik meg a rászorulók előtt.