2013.04.05. 14:10
Caravaggio, házi feladatra
Caravaggio és Nagy Csaba. Angol Szalon rendhagyó. És persze a művészetek. Hogy mi a kapcsolat? Sokminden, véletlenek sorozata, amelyekről tudjuk jól, hogy nem léteznek.
Rendhagyó félévvel kedveskedik állandó és leendő látogatóinak ebben a szemeszterben az Angol Szalon. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Kommunikáció és Angol tanszékének hallgatói időről-időre mindent megtesznek azért, hogy színesítsék a programkínálatot. Most sem volt ez másként, az Angol Szalon soron következő, immáron tizennegyedik előadásánál sem. Az otthont most is az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ biztosította, a Szalon ugyan most nem népesült be, a hangulat így igazán családias, otthonos volt.
Ha már a rendhagyó szót említettük, meg is kell magyaráznunk: ezidáig minden alkalommal az angolszász kultúrához szorosan kapcsolódóan hallgathatott a nagyérdemű előadásokat és nézhetett filmeket. Ebben a félévben sem szakadtak el teljes mértékben, de ahogy a szervezők fogalmaznak, sokkal elrugaszkodottabb felfogásban teszik mindezt.
Fotó: Horváth István
A szervező hallgatók kitettek magukért. Mivel a témát Caravaggio szolgáltatta, igyekeztek ők is ennek szellemiségében tevékenykedni. Korhű ruhák, zene. Bár az előadó, Nagy Csaba festőművész megjegyezte, ha a művész hallotta volna a muzsikát, biztosan nem tetszett volna neki: túl egyszerű és túl latymatag lenne ez azt ő személyiségének.
Még mielőtt azt hihettük volna, az előadás valóban Caravaggio életútját mutatta volna be, vagy éppen munkásságát, az előadó félretette velünk illúzióinkat: Caravaggio legyen házi feladat mindenkinek. Nézzenek utána mondta az előadó.
Sokkal inkább szólt arról a kapcsolatról, hogyan és miként került kapcsolatba vele. Véletlenek sorozatának köszönhetően jutottam el hozzá, mindig valami által az utamba került, utalásokat kaptam rá nézve. Azt meg csak halkan jegyzem meg, mint tudjuk, véletlenek nincsenek így a művész, aki, ha már rendhagyó a téma, hát rendhagyó előadást is kerekített a röpke egy órában. Szabadosan, szabados stílusban beszélt filozofikus összefüggésekről, meglátásokról, szerzőktől idézett. 
Sajátos megközelítésben tekintett Caravaggiora, az őt bíráló és felmagasztaló megítélőire, s nem hagyhatta ki előadásából önnön személyiségét sem, mint művész, s mint olyan, aki a színekkel dolgozik hasonlított, párhuzamot vont, megértetett. Vagyis igyekezett megértetni olyan dolgokat a közönséggel, melyek művészi megközelítésekkel bírnak.
Az előadás második részében sokkal inkább az azonos című film került előtérbe, melyet Derek Jarman rendezett, 1986-ban. Az előadó kitért a rendező életútjának néhány fontos mozzanatára, illetve idézeteket citált, melyeket a filmet megtekintők írtak: nem tudtam hozzáfűzni semmit. Kérdéseim nem voltak, csak elfogadtam, olyannak, amilyennek láttam így vallott a filmről El Kazovskij, a kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb alkotója, teszi hozzá az előadó. S hogy ezek után a lelkes kis csapat izgalommal várta Jarman filmjét, abban szinte bizonyos lehet az olvasó.
