Hírek

2013.06.19. 19:01

Nem vámpír a denevér

Vas megye - Ahány nép, annyiféle hiedelem, babona kapcsolódik a különleges életmódot folytató denevérekhez. Meg kell ismerni őket. Tudni kell róluk például azt, hogy sokféle rovart pusztítanak, végigélték a dinoszauruszok kipusztulását. Rendkívül különleges állatok.

Némethy Mária

- Önt mi ragadta meg a denevérekben? - szegezem neki a kérdést az ország egyik legkiválóbb denevér kutatójának, Fehér Csaba Endrének, a Fehér Holló Természetvédelmi Egyesület elnökének. - Mert rendkívül különleges állatok. 50 millió évvel ezelőtti fosszília bizonyítja: ugyanúgy néztek ki, mint a ma élők. Tökéletesen adoptálódott állatcsoport. Hihetetlenül tökéletesre alkotta meg a természet vagy az Isten, kinek mi tetszik.

Őt hallgatva a denevérek kapcsán újra szembesültem a közhely igazságával: amit nem ismerünk, attól félünk. Nem mintha kedvenceimmé váltak volna ezek a repülő emlősök, de már nem érzem azt az undorral vegyes félelmet, ha surrannak az esti kertben.

A szakemberek sokféle ismeretterjesztéssel próbálják elérni, hogy ne visszataszító és ne félelmetes állatoknak lássuk a denevéreket. Fotó: Benkő Sándor

Mikor jelentek meg? Válaszért fel kell lapozni az őslénykutatás izgalmas lapjait. A már repülő, ultrahanggal tájékozódó denevérek megjelenése 100-65 millió évvel ezelőttre tehető. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg együtt éltek a dinoszauruszokkal, sőt, végignézték kihalásukat is! Azzal nagyjából minden szakember, kutató egyetért: a denevérős egy fán lakó, nem repülő, de jól mászó, rovarevő, egyszerűbb magas frekvenciájú hangok kiadására képes, éjszakai életmódot folytató, kisméretű emlős lehetett.

Hogyan lett belőle repülő emlős? Fehér Csaba Endre szerint is egy új faj kialakulásának mozgatórugója mindig a megváltozott környezet. A denevérek megjelenését feltehetőleg a virágos növények elterjedésével párhuzamosan gazdagodó rovarvilág eredményezte.

Az első ősmadár, az Archeopteryx már a kréta korai szakaszában, körülbelül 135 millió éve jelent meg, így a denevérek feltűnésekor a madarak már elterjedtek. Komoly vetélytársai lehettek a denevéreknek a táplálék megszerzésében, ezért vadásztak rájuk. A bőrhártya kifejlődése, azaz a repülés a vadászat során hatalmas előnyt jelentett, emellett védelmet nyújtott a földfelszín ragadozói ellen.

Ma 19 család és mintegy 928 faj tartozik a denevérek rendjébe. Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes. Az emlősök között egyedül állnak abban is, hogy térdüket kifelé képesek mozgatni, ami szükséges a leszálláshoz és a fejjel lefelé függéshez. Ebből következően lábujjaik sem előre-, hanem hátranéznek. Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon. Valamennyi foguk tűhegyes. Apró szemeik vannak, de nagyon jól látnak. Ultrahangok segítségével tájékozódnak oly módon, hogy az általuk kibocsátott ultrahang az eléjük kerülő tárgyakról, rovarokról visszaverődik, és ezt érzékelik. (Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, 20-120 kHz közé esik.) A közönséges denevér a száján át, a patkósorrú denevérek a hártyás orrukon bocsátják ki az ultrahangot.

Régebbi rendszerezés szerint de ma is sok helyen így olvasható még , két fő csoportjuk él a Földön: a nagydenevérek vagy repülőkutyák többsége gyümölcsevő trópusi állat; a kisdenevérek az egész Földet benépesítik. Ezek a jól ismert rovarevő denevérek élnek Európában, Magyarországon is.

Európa valamennyi denevére hosszabb-rövidebb téli álmot alszik, amelynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Enyhe teleken, a Földközi-tengernél az alvás csupán néhány hétre korlátozódhat. A kisdenevérek között vannak növényevők, amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak, halevők, vérszívók, de többségük rovarevő.

A hazai denevéreknek nagyon fontos a téli szállás. Csak az jó, amelyik óvja őket a fénytől, az erős hőmérséklet-ingadozásoktól. Szeretik, ha a levegő páratartalma is elég magas, mert így a téli álom idején nem száradnak ki. Testhőmérsékletük teleléskor, valamint a nyári hidegfrontok során jelentősen lecsökken. Hosszabb téli meleg időszakok alatt néhány faj megszakítja a pihenést, sőt, még táplálkozik is.

Tavasszal számos nőstény gyűlik össze az arra alkalmas üregekben és barlangokban. Utódaikat az ilyen, úgynevezett kölykezőszállásokon hozzák világra. A hímek ez idő alatt egyedül vagy kisebb csoportokban a környéken tartózkodnak.

Az európai denevérállományok nagy része erősen csökken. Ennek legfőbb oka a rovartáplálék, a téli szállás, a kölykezőhelyek és a nyári szállások megfogyatkozása, valamint a zsákmányállatokból a szervezetükben felgyülemlő, emberi eredetű szennyeződések.

Magyarországon valamennyi denevérfaj védett.

- Denevérek és denevér élőhelyek védelmét 1993-ban kezdte el az egyesületünk. Mára már több, mint 500 templom és nagyobb épület padlását vizsgáltuk át. Adattárunk is van négy megye, köztük Vas megye területéről is. Mesterséges denevérházak kihelyezésével, sokféle ismeretterjesztéssel próbáljuk elérni: ne visszataszító és ne félelmetes állatot, ne vámpírt lásson senki a hasznos denevérben - mondja végszóként Fehér Csaba Endre.

Elhárítják a balszerencsét

Ahány nép, annyiféle hiedelem, babona kapcsolódik a különleges életmódú denevérekhez.

A nyugati világban a denevér szó hallatán sok embernek a szuperhős Batman vagy a rettegett Drakula gróf jut eszébe. A denevérek talán titokzatos éjszakai életük, gyors fordulatokkal tarkított röptük miatt alakulhattak képzeletünkben vámpírokká vagy a lányok hajába kapaszkodó lényekké. Egy régi francia hiedelem azt tartja, hogy ezzel a denevérek a csupasz szárnyukra ragasztandó hajszálak ellopása végett kísérleteznek. Ám a közhiedelemmel ellentétben ezek az állatok elég jól tájékozódnak ahhoz, hogy kikerüljék az ember fejét. Nálunk úgy tartották: a denevér elhárítja a balszerencsét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!