Örök holdbeli játszótársak

Tíz év után most a Weöres-centenárium kedvéért nyílik kiállítás a 20 lapos sorozatból. A "képteremtő, képlátó" költő, Weöres Sándor és az irodalmi műveket gyakran illusztráló képzőművész, Martyn Ferenc életpályája Pécsen kapcsolódott össze az 1940-es évek elején. A Holdbeli csónakos című "kalandos játékhoz" (a szerző, Weöres Sándor meghatározása) készült díszlet- és jelmezterveknek - illetve a Holdbeliből készülő vagy éppen nem készülő - előadásoknak szintén kalandosnak mondható történetük van.

Martyn Ferenc Holdbeli-tervei mindenesetre hosszú évekkel az első ötlet után, 1979-ben váltak színházi valósággá a Pécsi Nemzeti Színház Weöres-előadásában. Szombathelyt és Pécset pedig ebben a pillanatban is titkos (színházi) szálak fűzik össze. Néhány órával azután, hogy június 6-án (csütörtökön) 17 órakor Szombathelyen megnyílik a Holdbeli csónakos jelmezterveiből rendezett kiállítás, a Weöres Sándor Színház társulata a Pécsi Nemzeti Színházban lép színre A félkegyelművel.  

Közben pedig Szombathelyen készül a centenáriumi Weöres-bemutató: a Szent György és a Sárkány rendezője Valló Péter, premier Weöres 100. születésnapján, június 22-én. Valló Péter mindehhez Budapesten, a Nemzeti Színházban éppen a Holdbeli csónakosból rendezett gyönyörű előadást: tíz évvel ezelőtt (2003 októberében) volt a bemutató. A bábot (bábszínészeket) és az élő játékot, a mesét és a "felnőtt-filozófiát", a színházat és a színházról való beszédet összekapcsoló Valló-rendezés máig műsoron van (az időközben tragikusan fiatalon elhunyt címszereplő, Kaszás Attila szerepét Mátyássy Bence vette át).

Martyn Ferenc-tervek a Holdbeli csónakoshoz. Nyitásra kész a tárlat. A kivitelező: Lengyel János (Fotó: Kiss Teodóra)

A Szombathelyi Képtár szintén tíz éve, nyilván Weöres Sándor születésének 90. évfordulójához kapcsolódva rendezett kiállítást az intézményben letétként őrzött Martyn Ferenc-kosztümtervekből. És most itt van a centenárium. Tüskés Tibor A határtalan énekese című 2003-as kötetben külön fejezetet szentel Martyn Ferenc és Weöres kapcsolatának. Amint írja, a negyvenes évek elején emberileg is közel kerültek egymáshoz. Sokkal később, 1978-ban Weöres nyitotta meg Martyn Ferenc budapesti életmű-kiállítását is a Budai Várban.

Tüskés Tibor magát a megnyitóbeszédet idézi (a szöveg megjelent a Kortárs folyóiratban): "Az 1940-es évek elején találkoztam először Martyn Ferenccel és művészetével, amikor ő Párizsból hazaköltözött és Pécsett telepedett le. Piktúrájának párizsi modernsége átalakító hatással volt rám: akkor kezdtem a szavakat, szókapcsolatokat közvetlen jelentésüktől megfosztani, szuggesztív zenévé átformálni. Most, ezen az életmű-kiállításon, újra eleven erővel hatnak rám a Martyn-képek; s mert ez a hatás jó és feloldozó és felröpítő, ezt az élményt kívánom a kedves nézőknek is."

Arról is volt szó, hogy Martyn Ferenc illusztrációival gyerekkötet jelenik meg, Weöres megtervezte-összeállította a könyvet: "Örök játszótárs gyermekeknek és felnőtteknek. Weöres Sándor húsz verse, Martyn Ferenc képeivel." Ebből a tervből nem született kötet, de a pécsi Holdbeli-előadás 1979-ben végre megvalósult. Úgy, ahogy az író, Weöres Sándor, a tervező, Martyn Ferenc és a (Vas megyében szintén köthető) zeneszerző, Takács Jenő elképzelte. (A Holdbeli-zene megjelent CD-n, a szombathelyi szimfonikusok előadásában, Horváth László kezdeményezésére.)

Ahogy Tüskés Tibor írja, az 1979-es pécsi bemutatónak "egy megismételhetetlen különlegessége volt: a mű mindhárom alkotója személyesen megjelent, és egymás vállát átfogva köszönte meg a közönség tapsát. Talán egyszer megszületik egy olyan könyv is, ahol Weöres mesejátékának a szövege mellett illusztrációként Martyn fekvő téglalap alakú, többnyire ceruzával készült és vízfestékkel színezett rajzai lesznek láthatók."

A jelmeztervekből rendezett kiállítás majdnem három hónapon át nyitva tart a Szombathelyi Képtárban. Aztán a Martyn-rajzok visszatérnek a raktárba; mint bodzabél szívű, halhatatlan bábok a dobozba-bőröndbe, előadás után. Tényleg: milyen szép lenne, ha a bábot és az élő játékot virtuóz természetességgel kombináló szombathelyi Mesebolt Bábszínház is előállhatna egyszer egy Holdbeli csónakos-előadással. (Reméljük, nem kell várni Weöres száztizedik születésnapjáig.) És ebben a pillanatban föltűnik valaki a múltból: örök holdbeli játszótárs.

Soltis Lajos az, a Vas megyébe elvetődött döngő léptű vajdasági Falstaff, aki a Tanyaszínház élén dúdolhatta a Holdbeli csónakosból a halhatatlan bábok dalát: "Véget ért a bujdosás és a galibák. / Ki se bírta volna más, csak mi, fababák. / Nem hal bele semmibe, aki úgysem él. / Jó, hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél." 



A sárkánykeresők

Valló Péter (képünkön) rendezésében készül a centenáriumi Weöres-díszbemutató a Weöres Sándor Színházban. A Szent György és a Sárkány tulajdonképpen szintén bővérű (a szó minden értelmében), költői képekben áradó mese, amely a hatalom útvesztőibe vezet. A címszerepben: Fekete Ernő.