Füst és szökés – Rendőrök, tűzoltók, mentők a bástyafalon belül

– Segítség! Segítség! – kiabálják többen is 13 óra után pár perccel a börtönépületben. Hogy valóban megijedhettek-e a fogvatartottak, amikor megszólalt az épületben a tűzjelző, nem tudni, mindenesetre tény: a fogvatartottak nem voltak „beavatva”, így nem tudhatták, hogy az ebéd utáni csendes pihenőjük alatt gyakorlatozniuk kell.

Tóth Tamás bv. ezredes, a Szombathelyi Országos Büntetés-Végrehajtási Intézet parancsnoka elrendeli a riadót, a fogvatartottak pedig plédbe burkolózva, kettes sorokba rendeződve levonulnak a sportpályákra. Közben megérkeznek a tűzoltók és egy mentő.

Odabenn mindenki teszi a dolgát, kinn a létszámellenőrzésnél pedig kiderül, hogy egy ember hiányzik. (Utóbb megtudjuk: a tüzet okozó fogvatartott hiányzott, őt a mentők hozzák le a zárkából.) A börtön részleg első emeletének egyik zárkájában keletkezett a tűz: ezúttal egy füstgenerátort vetettek be. Az események felpörögnek: kiderül, hogy két fogvatartott – kihasználva a szokatlan eseményt – megszökött.

Az időközben értesített rendőrök lezárják a környéket: az úgynevezett ellenőrzési és áteresztő pontokon minden autót megállítanak, a területet pedig átkutatják. Érkezik a hír: a közeli reptér mellett birkákat legeltető juhász jelentette, hogy gyanús személyeket látott. A két szökött fogvatartott végül az egykori laktanya lőterén kerül elő: miután összeverekedtek, egyikük feladja magát, a másikat pedig egy kutyavezető felügyelő fogja el. Az akciófilmnek vége.

Tóth Tamás parancsnok azt mondja, minden börtönben évente legalább egyszer kell valamilyen gyakorlatot tartani, ezzel kapcsolatos elméleti oktatást pedig többször is. A mostani tűzvédelmi gyakorlatot a Vas Megyei Rendőr-főkapitánysággal és a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósággal közösen végezték. (A katasztrófavédelem részéről dr. Takács Árpád tűzoltó ezredes, megyei igazgató, a rendőr-főkapitányságtól pedig Dedics Zoltán rendőr ezredes, rendészeti főkapitány-helyettes is figyelemmel kísérte a történéseket.)

A közös gyakorlat jó alkalom volt arra, hogy kiderüljön: a mindennapi munka során más-más, egymástól nagyon eltérő „terephez” szokott szervezetek miként tudnak együttműködni. A parancsnok elégedett a több mint kétórásra sikeredett gyakorlat lebonyolításával, de azt azért megjegyzi: élesben egészen biztosan gyorsabban „pörgött” volna minden, most azonban tekintettel voltak a sajtóra. És tényleg: panaszra senkinek nem lehet oka, a szervezők ügyeltek arra, hogy senki ne maradjon le egyetlen mozzanatról sem, még a stábok szállításáról is gondoskodtak. Úgy éreztük magunkat, mintha egy filmforgatáson lettünk volna. Csak az őrtornyok és a bástyafal emlékeztettek arra, hogy egy egészen más világba csöppentünk. Egy olyan világba, ahonnan jobb minél előbb kilépni...