Hírek

2013.07.07. 19:02

Holokauszt: gyász és emlékezés

A Szombathelyi Zsidó Hitközség holokauszt-megemlékezés alkalmából látogatóközpontot nyitott vasárnap a Batthyány téri székházában.

Merklin Tímea

– Nem akartam lelkifurdalást ébreszteni a maiakban, sem azt a látszatot kelteni, hogy a zsidó hitközség a holokauszttal foglalkozik. Ezért szakértőket kértünk fel – Mayer Lászlót és Hesztera Aladárt –, akikkel feltártuk a helyi történelmi tényeket. Olyan kiállítást akartunk, ami nem csak a holokausztról szól. Sokkal fontosabb volt, hogy a szombathelyi zsidóság múltjának örök emléket állítsak – mondta a látogatóközpont kiállításáról Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke.

Az emléktáblát a Kálvária utca 47. számú házon helyezték el, ahol Bárdos Alice hegedűművész 1930 és 1944 között lakott. Bozsodi Lóránt hegedült, dr. Puskás Tivadar polgármester pedig avatóbeszédében a 20. század első felének szombathelyi zenei életéről szólt, amelynek része volt az is, hogy amikor Kodály Zoltán a saját műveit dirigálta itt, Bárdos Alice is játszott a koncertet adó vonósnégyesben. Muzsikált akkor is, amikor Bartók Béla járt a városban. Nemzetközi karriert épített, közben tanította Szombathelyen a zeneiskolai növendékeket. 1944-ben több ezer zsidó sorstársával együtt vitték el Auschwitzba. Járó- képtelen volt, az anyósa támogatta. A munkaképtelenekkel együtt azonnal gázkamrába vitték.

A róla szóló könyvet Gál József írta a Szombathelyi híres nők sorozatban, a Szülő- föld Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet bemutatóján Márkus Sándor köszönetet mondott mindazoknak, akik a könyv létrehozásában közreműködtek. Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója arról a felelősségről beszélt, amit az visel, aki zenélni tud, hiszen komoly hatással van a környezetére.

A zsinagóga idén 130 éves, és a zenekar díjat alapított Bárdos Alice tiszteletére. Dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnokasszony bemutatta a könyvsorozatot, amelynek hatodik kötete a hegedűmű- vészről szóló. A látogatóközpontban a falon egy idővonal fut: a világ megteremtésétől meséli a történelmet a szombathelyi zsidóságról szóló tárlatig. Van egy „soá”-terem (a holokausztot mondják Izraelben get: nem volt és nincs különbség köztünk, zsidók és nem zsidók között, csak mások a kegytárgyaink, mások a szokásaink, más a vallásunk. De egyéb különbség nincs. Szeretnénk elérni, hogy az iskolák, fiatalok és minden érdeklődő, aki kíváncsi ránk, itt a látogatóközpontban válaszokat kapjon a kérdéseire. Azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen út vezetett a zsidó betelepülésektől a „soá”-ig. Ez a kiállítás életem fő műve – mondta kérdésünkre Márkus Sándor, elnök.

A rendezvényen azt hangsúlyozta, hogy a látogatóközpont objektív, hiteles ismereteket nyújtson a tudatos félrevezetés idejéről. A vasárnapi holokauszt megemlékezésen részt vett dr. Puskás Tivadar polgármester, aki arról beszélt, hogy el kell mondani a fiataljainknak, hogy mi történt a 20. században, hogy többé ilyen ne történhessen meg. Az elöljárók ünnepen elültettek egy fűzfát, az emlékezés fáját. A magyar és az izraeli himnusz elhangzása után Kelemen Zoltán színművész és Mérei Tamás csellóművész muzsikáltak az imateremben, ahol gyászmegemlékezést tartottak.

– Döbbenetes, hogy százezreket lehetett halálba küldeni. Célunk, hogy küzdjünk – Aki a történelemből nem tanul, ugyanabba a kátyúba lép bele. Soha többé nem tűrünk meg rasszizmust – hangsúlyozta Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke.

– Az emlékezés napján nem csak vissza, hanem előre is tekintünk – mondta Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke. – Büszkék vagyunk elődeink emberi példáira, és azt is szeretnénk megmutatni, hogy ma kik vagyunk.

– Nem csak most, hanem mindennap emlékezni kell az áldozatokra – hangsúlyozta Valerij Vladimirovics Ljahov, az Oroszországi Föderáció magyarországi nagykövetségének tanácsosa. „A tanult embereknek meg kell akadályozni a rasszizmust. Végső soron mindenkinek saját lelkiismeretével kell elszámolni” – írta Ilan Mor nagykövet a levelében, amelyet felolvastak. Gara István kántor az emlékezést imával zárta, amelybe belefoglalta azt is, hogy milyen rémségek történtek. Az embereknek pusztán vallásuk miatt kellett meghalniuk, és mert az akkori ideológia ezt látta jónak. Végül koszorúzás volt a Batthyány téri mártírok emlékfalánál, majd gyászima a Bercsényi utcai temetőben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!