Iskolából közösségi ház

A kulturális örökség  napjaihoz kapcsolódóan vasárnap nyílt lehetősége – a nagy nyilvánosság előtt – a Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány kuratóriumának bemutatni a régi iskolaépület hasznosításának lehetőségeit, és felújításának fontosabb elemeit. A település központjának szerves részét képező, többszáz éves, meglehetősen leromlott állagú házról, annak múltjáról, és a mindenki örömére hamarosan elkezdődő renoválásról Aigner Géza plébános és Szabó Ervin kuratóriumi tag beszélt. Az elmúlt években az alapítvány már számos településfejlesztési beruházást vitt véghez, elegendő saját erő híján persze pályázati támogatásból. Az egykori iskolaépületet is segítséggel újíthatják föl.

Maga a tény, hogy van egy használaton kívüli épületük, ami nem csak rossz, de helyenként balesetveszélyes állapotban is van, számos gondolatot ébresztett az egyházközség képviselő-testületének tagjaiban. Az elmúlt évtized alatt még az épület teljes elbontásának gondolata is felvetődött. Végül a testület és az alapítvány egyetértésével, Aigner Géza plébános támogatásával úgy döntöttek, hogy az épületet, mint a település egyik legmeghatározóbb elemét nemcsak megtartani szükséges, hanem a lehető legjobb állapotba hozni, funkcióval ellátni, élettel megtölteni.

Szabó Ervin: Támogatással ismét szélesre tárhatjuk az egykori iskola, közösségi épület kapuját (Fotó: Simon Erzsébet)

Mivel a helyi anyagi források nagyon szűkösek, csak pályázati lehetőségben gondolkodhattak. Ennek egyik előfeltétele volt, hogy kész tervekkel rendelkezzen a pályázó, a Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány. A terveket Sz. Sopár Katalin tervező, rehabilitációs szakmérnök, statikus- és faanyagvédelmi szakértő bevonásával készíttették el, a költségeit az egyházközség fedezte. Az elképzeléseket támogatásra érdemesnek találták a pályázatkiírók, így hamarosan megkezdődhet az épület rekonstrukciója. Felújítják a tetőt: a faszerkezet hibás elemeinek cseréjét követően újralécezik, új cserepekkel fedik.

Az épület népi építészeti értékeket is őriz, ezeket továbbra is megtartják. Nevezetesen a tanítólakás konyhájában lévő kemencét, és a jelenleg leburkolt, de eredetileg deszkaborításos úgynevezett „pórfödémet”. A talajvíz elleni szigetelést követően a teljes külső és belső falfelületeket újravakolják. A nyílászárókat régi fotók alapján, az akkori korra jellemző stílusban a mai igényeknek megfelelően pótolják. 

Az államosításig Niczki Római Katolikus Elemi Népiskola néven működő intézményt már a XV. században említik írásos dokumentumok. Az utolsó tanítási év az 1972-73-as volt. A mostani rekonstrukció után a közösség számára ismét használhatóvá válik a ház, otthont adva olyan eseményeknek, amelyeket eddig helyhiány miatt csak nehezen lehetett megrendezni. Méltó helyre kerülnek az összegyűjtött iskolatörténeti és helyi kézművesipari eszközök, tárgyak is, melyek a település történetéhez hozzátartoznak.