Hogyan jutott idáig a kőszegi varroda?

Mintha nem lenne halálra ítélve. A Kőszegi Ruhaipari Zrt. hatalmas varrodájában dolgoznak a gépek, a portán kedélyes beszélgetés zajlik. Ezért is kérdezem a cégvezetőtől, dr. Lányi Pétertől és Horváthné Merics Katalintól, a cég elnökétől, műszaki vezetőjétől: van még remény?

– Nagyon kevés, halovány – válaszolja dr. Lányi Péter.

– Ugye szokás azt mondani: a remény hal meg utoljára – mondja Katalin.

– Faramuci helyzetben vagyunk – folytatja a cégvezető. – A felmondást szeptember első felében a dolgozók kezébe kell adni, ezt követően majd ki kell fizetnünk a végkielégítésüket is. A cégnek erre megvan a fedezete, de ha jelentkezne egy üzletfél, akkor szeptember 10-e után már el kell utasítani, hiszen a folyamat elindult, üres zsebbel nem lehet üzletet építeni.

Még dolgoznak a varrodában, de ezek már az utolsó napok. A kábelgyár nem az igazi megoldás (Fotó: Ohr Tibor)

Azt mondom a két vezetőnek, bízniuk lehet a csodában, hiszen már eddig is csodát éltek meg. Talpon maradtak egy olyan iparágban, amely régóta összeomlóban. Közismert, a textiliparban olcsó termékeikkel tarolnak a kínaiak. Ami miatt Kőszeg egyik nagyüzeme most bezárás előtt áll, annak oka a minőségi fehérneműt gyártó Triumph International piacvesztése. Hírek szóltak már arról, hogy Ausztriában is zártak be üzemeket.

- Tavaly komoly jelei voltak annak, hogy baj van – hallom Katalintól. – Folyamatosan tájékoztattak bennünket a bécsújhelyi cégvezetők, kieső napokat, összesen három hét állásidőt kértek, nehogy a raktárkészletet növeljük. Adtak kártérítést is.

– Mindent elkövettünk a fennmaradásért – magyarázza dr. Lányi Péter. – A termeléscsökkenés miatt fokozatosan csökkentettük a nem termelő létszámot, ezzel is több tízmilliós megtakarítást értünk el. Dolgozóink megértették, hogy a jóléti járandóságaikat megvonva tudunk csak talpon maradni. Titokban másfél éve folyamatosan üzleti partnerek után kutattunk. Van egy 1200 címet tartalmazó textilipari adatbázis, a világ minden részéből található ott varrodák számára munkaajánlat, de a másfél év alatt egy sem volt megfelelő számunkra. Mi passzív bérmunkát végzünk, tehát mindent a megrendelő ad: szabásmintát, alapanyagot, még gyakran a szállítást is. Ilyen ajánlat egy sem volt. A Német-Magyar Kereskedelmi Kamara közel 100 céget keresett meg, eredménytelenül.

Horváthné Merics Katalin és dr. Lányi Péter keresi a kiutat (Fotó: Ohr Tibor)

Milyen légkörben váltak meg a Triumphtól?

– Nagyon korrekt kapcsolatunk volt a bécsújhelyi cégvezetéssel – hangzik mindkettőjük válasza. Dícsérték a kőszegieket folyamatosan, de nem titkolták el a nehézségeiket. Elmondták, hogy a portugáliai, spanyolországi, görögországi piacon nagy a Triumph visszaesése, de azt állították, hogy a majdnem 50 éves munkakapcsolat, Kőszeg határközelsége és az itt folyó munka minősége miatt is számítanak rájuk. Ők ebből azt szűrték le, hogy a kőszegi lesz az utolsó cég, amelyiktől megválnak. Nem így történt.

– Ma tőlünk keletebbre, Romániában, Boszniában is talpon állnak még a Triumphnak dolgozó üzemek – jegyzi meg tárgyilagosan Katalin.

A beszélgetés során kiderül: ha a részvényesek és a kőszegi cég vezetése klasszikus kapitalista lenne, tehát kizárólag a profitot hajtaná, már 8-9 éve megszűnt volna a Kőszegi Ruhaipari Zrt. Ugyanis folyamatosan apadtak a pénzügyi befektetésekből származő tartalékok.

– Mi mindig a dolgozók érdekeit is néztük – hangsúlyozza Katalin. – Ezért aki a családi viszonyai, például kisgyermeke miatt kérte, részmunkaidőben dolgozott.

A Kőszegi Ruhaipari Zrt. végelszámolással, jogutód nélkül megszűnik. A fizetésképtelenséget egyelőre elkerülték. Mi lesz az itt dolgozó asszonyokkal?

– A dolgozók közül néhányan már felmondtak – magyarázza Katalin. – Köztük elsősorban olyanok, akik rövid időt töltöttek itt, nem számíthatnak végkielégítésre.

Megemlítem, csütörtökön a kőszegi képviselők ülésén a munkaügyi központ vezetője elmondta: munkahely lesz Kőszegen, hiszen a kábelgyár fejlesztésre készül.

– A mi dolgozóinknak, kisgyerekes, családos anyáknak nem megoldás a három műszakos foglalkoztatottság – hangsúlyozza dr. Lányi Péter.

– Nem egytől hallottam: oda semmiképpen sem akarnak menni – folytatja Katalin, aki szeptember 20-án kapja majd meg a felmondást, de nem tud még ezzel foglalkozni, új állás után még nem nézett. Dr. Lányi Péter helyzete könnyebb, hiszen régóta nyugdíjas – a jövő évi közgyűlésen végleg meg akart válni a cégtől – , ugyanakkor nagyon nehezen éli meg a felszámolást, amit ő vezényel le.

– Engem az a része ráz meg, ami az emberekkel történik – mondja párás szemmel.