Ne félj a pókoktól, hanem féltsd őket!

Ezek az állatvilág legismertebb csapdakészítői a maguk elképesztő felépítésű és összetett hálóival. Hihetetlenül bonyolult szerkezetek ezek. Az emberi szem nem lát belőlük mindent, a vadászó póknak azonban pontos a távközlési rendszere, mert pontosan tudja, hol akadt fenn a hálóján zsákmány.

De nemcsak a szövőpókok léteznek. Az alig néhány milliméteres karolópók (Ausztráliában él) például úgy néz ki, mint egy nektárban gazdag virág. Vonzza is a rovarokat, amelyeket aztán szépen elfogyaszt. A búvárpók – ilyen a rajzfilmből ismert csodapók is –, egy buborékban, azaz búvárharangban lakik a víz alatt. Innen vesz levegőt és rohanja le áldozatait.

– Nagyon változatos és gazdag a pókfauna. A mai Magyarország területén 850 fajt tartunk számon belőlük, ez meghaladja az összes(!) itt élő gerinces fajt együttvéve. Amúgy a földön több mint 40 ezer pókfaj él. Egy kivételével mind a szárazföldön – hallom az összegzést dr. Szinetár Csaba biológustól, főiskolai tanártól, Magyarország főpókászától, akit minden pókkal kapcsolatos ügyben megkeresnek hazánkban.

Mi a hasznuk a pókoknak?

– A jelző szerepük például nagyon jelentős. Ragadozók lévén fontos, sokféle ismeretet nyújtanak egy adott élőhelyről. A futó, ugró, repülő rovarok sokféleségét fogyasztják, így tükrei egy életközösségnek. Herman Ottó szerint "a vízpartok elviselhetetlenek lennének pókok nélkül". Hosszú az étlapjuk, nem válogatósak. Amiből sok van, azaz a legnagyobb kínálatot nyújtó táplálékot fogyasztják. Sokféle a zsákmányszerzési arzenáljuk. A hálószövő pókok például repülő rovarokat fogyasztanak, mások a növények friss hajtásait károsító rovarokat pusztítják.

Nálunk, a mérsékelt égövön mindössze egy évig él egy pók. A telet fakéreg alatt, avarban, kövek alján, vagy akár lakásban húzza ki.

Ha csak a védetteket nézzük, vannak köztük nagyon beszédes nevűek. A bikapók, vagy a szurkos torzpók, avagy a szongáriai cselőpók természetvédelmi értéke kétezer forint, a magyar aknászpóké azonban 10 ezer. Miért? Kipusztulóban van?

– Magyarország legjellemzőbb fajai kerültek be a védett pókok listájára – magyarázza a biológus. – A magyar aknászpók Dél-Európában él tömegesen, nálunk a középhegységek déli oldalain. De ezeket a területeket kiváló adottságaik miatt az ember évezredek óta szőlővel telepítette tele, műveli. Nem veszélyeztetett faj a magyar aknászpók, nincs kihalófélben, ám élőhelye az ember számára is értékes, ezért kellett felhívni rá a figyelmet.

Néhány éve bejárta a magyar sajtót egy hír, amely szerint fekete özvegy pókot talált egy fiatal férfi egy budai lakás radiátora alatt. Meg is kongatták azonnal a vészharangot azzal: az éghajlat változása miatt már Magyarországon is megtalálható ez a félelmetes faj. Igaz-e ez, kérdezem dr. Szinetár Csabát.

– Rémhír volt, egy ál fekete özvegyről szólt. Ezt azért is tudom bizonyossággal állítani, mert hozzám is eljutott az a pók. Nagyon sok pók miatt keresnek meg egyébként. Tíz napja például egy Korzikán nyaralt házaspár a bakancsában valóban behozott egy európai fekete özvegyet. A gyakori és tömeges utazások miatt előfordulnak ilyen helyzetek, de csak ideig-óráig itt lévő fajokról van szó. Ezek nem telepednek meg Magyarországon, itt nem őshonosak. Viszont van olyan állatbefogó, aki időnként felröppent ilyen rémhírt a médián keresztül, mert ebből él. Olyan előfordul, hogy hobbiból tartott pókok – de más állatok is – kikerülnek lakásokból, amelyeket aztán budapesti játszótéren találnak meg. A gondatlan tulajdonos hibája ez, de szó nincs ezeknek az itteni megtelepedéséről.

Mindig meglep a pókok láttán kitörő hisztéria, sikongatás. Mennyire jogosak ezek az érzelmi kitörések? Tényleg félni kell a pókoktól?

– Indokolatlan ez a félelem, de tény, hogy bizonyos hüllők, ízeltlábúak kapcsán létezik fóbia. A nemszeretem állatok dobogós helyeinek egyikét foglalják el a pókok is. Vannak köztük valóban veszélyesek, ám azok nem nálunk, hanem a trópusokon élnek. A méreggel rendelkező állatoktól érthetően óvni kell például a gyerekeket. El kell magyarázni, hogyan viselkedjenek velük szemben, de a félelmet velük kapcsolatban nem kellene átörökíteni. Ez szociális örökség, ami – még egyszer hangsúlyozom – indokolatlan. Nagyon jól sikerült jelmondat velük kapcsolatban, plakátra is felkerült, kifejezi a lényeget: „Ne félj tőlünk, félts minket!”