Erdőkímélő gazdálkodás

– A nemzeti park területén az erdőgazdálkodás természetvédelmi vonatkozása nagyon fontos – hangsúlyozta az igazgató. – Sok évszázaddal ezelőtt úgynevezett paraszti, szálaló erdőgazdálkodást folytattak. A napjainkban alkalmazott nagyüzemi gazdálkodás döntően tarvágásos vagy másfajta vágásos gazdálkodáson alapul. A legvégén mindig egy fátlan terület marad. Ezek a tarra vágott területek azok, melyek részben a társadalmat irritálják, részben pedig természetvédelmi szempontból problémásak. Egy-egy ilyen végvágás után ugyanis az élővilág jelentős része eltűnik a területről, kicserélődnek a talajon élő növények is. Emiatt drasztikus változás következik be.

Óvják az élővilágot a nemzeti parkban. Máté Mihály természetvédelmi őr éppen odút rak ki. Fotó: Horváth Csaba

A fent említett okok miatt a természetvédelem azokon a védett területeken, ahol folyik erdőgazdálkodás, olyan módszert támogat, melynek során a folyamatos erdőborítás biztosított. Az erdészeti oktatás az elmúlt évtizedekben tagadta, hogy ez a fajta gazdálkodás életképes és működtethető lenne. Ezzel szemben elindult egy Pro Silva (Erdőért) elvek szerinti gazdálkodás. Ezt az egykori Jugoszlávia területén találták ki, majd Nyugat–Európában is sok helyütt elterjedt. A lényege, hogy a szálaló jellegű gazdálkodással biztosítani lehet azt, hogy az erdőborítás folyamatos, a gazdasági haszonszerzés pedig működőképes legyen.

– Az oktatás területén azt állították, hogy nem lehet ezt a módszert alkalmazni – folytatta dr. Markovics Tibor. – Ezzel szemben itt volt rá az élő példa a paraszti, szálaló erdőgazdálkodás. Azért alkalmazták, mert egész évben szükség volt fára. A tarvágás nem vált be, hiszen utána 30-40 évig nem lehetett fát kitermelni a területről. Amíg magánkézben sok erdő volt, addig számos helyen ilyen módon gazdálkodtak. Az Őrségben és a Vendvidék területén a mai napig is él ez a gazdálkodás.

A nemzeti parkban fontosnak tartják, hogy a régi, évszázados hagyományt megőrizzék. Másrészt ennek a megóvása a bizonyítéka annak, hogy lehet Magyarországon másfajta gazdálkodást is folytatni.

– A gazdálkodások egy része már kísérletezik ezzel a módszerrel – hangsúlyozta az igazgató. – A szombathelyi erdőgazdálkodás és a területünkön érintett Zalaerdő is jelölt ki ilyen területeket, s megpróbálják végigvinni ezt a fajta gazdálkodást. Ez nem olyan egyszerű, hiszen az, hogy egy természetes erdőt hogyan lehet átalakítani, még kérdés. Komoly szakmai feladat azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Szerencsére sok elkötelezett erdész lát fantáziát benne. Az átalakítási folyamat a nemzeti park igazgatóságainak erdeiben is zajlik. Vannak nehézségei. A tarvágásos technológia ugyanis egyszerű szakmunka. Ki kell vágni a fákat, majd új erdőt kell telepíteni. A felújító vágás, amit Magyarországon kevés helyen alkalmaztak eddig, már komoly odafigyelést igényel. Aki ezt magas színvonalon és hosszú távon akarja vinni, ahhoz virtuóz tevékenység kell. Ahhoz, hogy ilyenfajta gazdálkodás hosszú távon követhető legyen, s az utódok értékelni tudják, nagyon fontos, hogy lejegyezzük azt, ami a mintaterületen történik. Ezért Csörötneken kijelöltünk egy erdőrészletet, s az átalakítást elkezdtük. Minden egyes fát megjelöltünk, ha pedig kivágunk valamit, leírunk minden információt róla, s követjük, hogyan újul meg az erdő. Környékbeli tulajdonosok is csatlakoztak a programhoz, így majd az évtizedek folyamán látni fogjuk a változást. Az átalakítás 60-80 évet vesz igénybe. Amit mi most elkezdtünk, az unokáink fogják kiértékelni, hogy jó vagy rossz volt-e. Hiszen aki ma fát ültet, a következő generációnak ülteti.

A természet pótolja a fákat

Az Őrségi Nemzeti Parkot egykor két tájvédelmi körzetből alakították ki. Az egyik ilyen körzet a szentgyörgyvölgyi volt. Az itteni szálaló erdő a nemzeti park egyik nevezetessége, Magyarország legismertebb szálaló erdeje. A lakosság kitapasztalta, hogy a tarvágás helyén a talaj elmocsarasodik, ezért az erdőt szálalással használták. A kivágott fák helyét a természet pótolta, így vegyes korú, szálaló erdő jellegű állományok alakultak ki, amiket komplex módon hasznosítottak, így az erdőkben: A körzetet értékesnek tekintették, a környékbeli erdészek is felfigyeltek rá, sőt erdőtervet is készítettek, mely végül nem valósult meg.