Rózsa tövis nélkül

A tárlaton Scheiber Katalin, a galéria vezetője „három gráciát” köszöntött, a két alkotón kívül dr. Zsámbéky Monika művészettörténészt, aki a december 12-ig látható munkákhoz bevezetőt mondott. 

– Igazi női kiállítást láthatunk ma, amelyen két jeles Vas megyei alkotó munkái találkoznak egymással és az érdeklődőkkel. Mindkét művésznő az iparművészet egyik ágától – Mária a kerámiaművességtől, Lívia a textilművészettől – indulva jutott el az összművészetig, ahol nem a műfajok játsszák a főszerepet, hanem a megformált gondolat, a képzelet formába öntése – fogalmazott a művészettörténész. 

– Mária a kerámiatárgyaktól eljutott a porcelán falkép, szobor és objekt megvalósításáig, amely leginkább alkalmas lírai, mély és személyes élményeinek képpé formálásához. Lívia a textil felhasználhatóságát nem utasítja el, de használati textilművei mellett fontos szerephez jut a falikép, szobor, installáció is. Geszler Mária Budapesten született, majd az Iparművészeti Főiskola elvégzése után került Szombathelyre, ma is itt él.

Tóth Lívia és Geszler Mária a Vitalitas Galériában rendezett közös kiállításuk megnyitóján (Fotó: Szendi Péter)

Tóth Lívia Szombathelyen született, ő az Iparművészeti Főiskola elvégzése után nem tért vissza, Veresegyházán lakik. De nem szakadt el teljesen, hiszen családja itt lakik, rendszeres szereplője a vasi tárlatoknak, Vas megyei kiállítóhelyeknek, évekig tanított az Savaria Egyetem Rajz Intézetében. Zsámbéky Monika közös pontokat keresett és talált a két művésznőt inspiráló kultúrák és eszmék rendszerében: ez a keleti művészet, kultúra, gondolkodásmód és szimbólumvilág. 

Mária már nagyon korán megismerkedett a Kelet világával: a hatvanas, hetvenes évekbeli a közép-ázsiai utazások adtak ehhez muníciót, később a távol-keleti kultúrák megismerése, Japán és Korea. Lívia a magyar nép eredetének, ősi motívumkincsének a tanulmányozása során jutott a keleti hun, kínai, koreai művészet elemeinek megismeréséhez.

Kísérletet tesz az ősi eurázsiai mitológia képi rendszerének ötvözésére. Ezek a textileken, öltözeten, használati tárgyakon, fegyvereken megmaradt jelképek a honfoglalás kori művészet formakincsébe is beletartoztak. Bár ma kevéssé találkozunk vele, génjeinkben tovább él a kelet és nyugat határán élő nép útkeresése, történelmi kataklizmára adott válaszokban, ellentétes nézetek összecsapásában. Ennek lenyomata nemcsak a képzőművészetben, de az irodalomban, zenében, tánckultúrában és gondolkodásmódban is nyomon követhető.