Jótékonykodásra is gondol Szombathely Város Fúvószenekara

A civil szervezetek közötti összetartás pompás példája, hogy miközben maguk sem állnak a legjobban anyagilag, gondolnak a mások megsegítésére is. A szombathelyi fúvósok 1999 óta minden évben segítséget nyújtottak valamilyen közérdekű munkát végző szervezetnek: karitásznak, kórháznak, mentőknek, majd később egy-egy magánszemély gyógyítására, rehabilitációjára adományoztak a bevételből.

A megyeszékhely fúvószenekara tavaly volt ötvenöt esztendős. Annak idején, 1957-ben a városi tanács döntött úgy, hogy az egyes munkahelyeken működő, kisebb csoportok mellett a városnak saját fúvós zenekarra is szüksége van. Karnagynak Rózsa Ferencet kérték fel. Szombathely  fúvószenekara egészen  2001-ig a Művelődési és Sportház égisze alatt működött. Akkor úgy döntöttek, egyesületet alapítanak, és a továbbiakban önfenntartó módon szervezik programjaikat. Az anyagiak előteremtésében számíthattak az 1993-ban létrejött Fúvósmuzsikáért Alapítványra is, amelynek húsz éves jubileumát a közelmúltban ünnepelték. Az alapítványt Horváth László hangszerész hozta létre azért, hogy segítsen a muzsikálás feltételeinek előteremtésében, valamint az utánpótlás képzésében.

(Fotó: Németh Balázs)

A hangszerek többsége, amint ezt Trajbár Balázstól, az egyesület elnökétől megtudtuk, a zenekar tulajdonában van. Viszonylag kevesen akadnak a zenekari tagok között, akik a saját hagszerükön játszanak. A fúvós hangszerek beszerzése pedig nem olcsó mulatság, még akkor sem, ha a társulat megelégszik a középkategóriájú márkákkal. Úgy tudnak gazdálkodni, hogy a hangszerállományt rendszeresen javíttatják, jó karban tartják, és ha úgy adódik, jó állapotú használt hangszert is szívesen vásárolnak. Ennek ellenére az utóbbi néhány évben, amióta elapadt az önkormányzati támogatás, a fúvósoknál is érződik egyfajta recesszió. A gazdasági megszorításoknak áldozatul esett a nemzetközi fúvószenekari fesztivál, és több külföldi meghívásnak az útiköltség hiányában nem tudnak eleget tenni a muzsikusok.

Szerencsére a szerényebb anyagi háttér nem megy a munka rovására. 2011-ben az egyesület, és a háttérből segítő alapítvány élén is váltás történt, s azóta még nagyobb gondot fordítanak arra, hogy meghódítsák a megyeszékhely közönségét. Állandó szereplői a városi ünnepségeknek, katonai megemlékezéseknek, a Savaria Történelmi Karneválnak és a Herényi Virágútnak. Nem ritkán egyházi rendezvényeken is hallhatjuk a muzsikájukat. Egyedülálló alkalom volt, amikor 2010. októberében a Zenebarátok Szent Márton Kórusával és a kaufbeureni Szent Márton kórussal együtt, püspöki szentmisén részesei voltak Jacob de Haan Missa Katharina című műve ősbemutatójának. Nyaranta legalább egyszer térzenét adnak a Főtéren, s ilyenkor látszik igazán, milyen sokan hallgatják szívesen a fúvós muzsikát.

A zenekar élére  2007-ben  egy tehetséges, sokoldalú muzsikus került karnagyként, Szabó Krisztián Béla Pascal személyében. Ő felel a változatos  repertoárért csakúgy, mint az igényes megszólaltatásért. Hetente kétszer próbál a csoport, de nagyobb fellépések előtt szinte minden nap gyakorolnak a szőlősi művelődési házban levő próbatermükben.

- A repertoárunk rendkívül széles, amit sokban köszönhetünk az elődeimnek is – magyarázza a karnagy. – A hagyományos indulók, polkák, tánczenék, filmslágerek  mellett nagyon sok komolyzenei átiratot is örököltem, nem egy közülük még kézírással készült. Magam is törekszem a repertoár igényesebb részének bővítésére, akár úgy is, hogy a jó ízlés határain belül áthangszerelek egy-egy  zeneművet. Bár alapvetően konzervatív ember vagyok, tudom, hogy az emberek számára ma már mást jelent a szórakozás, mint pár évtizeddel ezelőtt. Nagyobb szükség van látványelemekre, így például én sem zárkózom el attól, hogy a maga helyén mazsorett bemutatóval is színesítsük egy-egy fellépésünket.