A népfelkelő

Akik 1989 január 28-án délután a 168 óra című rádióműsort hallgatták, nem hittek a fülüknek: a pártvezetés egyik első embere, Pozsgay Imre nem kevesebbet állított, minthogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. Pozsgay ekkorra a reformisták vezéralakjává nőtte ki magát, állandó vitában állva Grósz Károly főtitkárral és köreivel. Az interjút azonnal felkapta a világsajtó. Pár nappal előtte a Központi Bizottság ülésén a többség még kizárta volna a pártból Pozsgayt, de Grósz lebeszélte híveit erről. Tartott egy pártszakadástól. Pozsgay ekkor elment arra a történész albizottsági ülésre, amelyet Berend T. Iván vezetett és az volt a célja, hogy jogilag tegye eladhatóvá 1956-ot. A Kádár rendszer legitimitása ugyanis azon nyugodott, hogy 1956 ellenforradalom volt. Pozsgay belehallgatott a vitába, majd másnap nyilatkozott és kész tények elé állította a pártvezetést. Grószék összehívták a KB rendkívüli ülését, de ott már az államtitkár és hívei diktáltak. Így nem csak a népfelkelést, de a többpártrendszer bevezetésének szükségességét is elfogadták. Romsics Ignác szerint Pozsgay Imre e tettével a rendszerváltás kulcsszereplőjévé nőtte ki magát, s beírta nevét a 20. század európai történelmébe.