A száztíz esztendő súlya

Hétfőn találkoztunk Rezső bácsival a győri Lepke utcai idősotthonban. Épp akkor jött ki járókerete segítségével a társalgóba. Barátságosan üdvözölt bennünket, és kedvünkért visszajött szobájába. Itt lakik már körülbelül öt éve – százöt éves koráig ugyanis otthonában élt egyedül.

Gallai Rezső még a monarchia korában született a vasi megyeszékhelyen. Édesanyja Miskolcon lett állapotos, és mivel nem volt férjnél, a távoli Szombathelyre utazott, hogy megszülje gyermekét, akit azonnal beadott egy lelencházba. Innét a kis Rezső Pápára került nevelőszülőkhöz. Itt kedvelte meg a lovakat, a lovász szakmát. Később zsoké lett, számos versenyen indult a bécsi ügetőn is, de szabálytalan versenyzésért kizárták. Élete kalandos volt, járt az orosz fronton is, több szakmában is megpróbálkozott, legtovább a vízügynél dolgozott.

Száztíz év iszonyatosan hosszú idő, szinte elképesztő, hogyan lehet, hogy valaki ennyi időt egészségesen leéljen. Most azonban már panaszkodik Rezső bácsi. Azt mondja, nem látja a tévét, a hallása is sokat romlott.

– Van egy szemorvos ismerősöm, azt mondja nem tud már segíteni – panaszolja. Ha nincs tévé, vagy olvasás, nehezen telik a nap is.

– Naponta többször is kimegyek ide a társalgóba, de nemigen van közös témám a többiekkel – mondja. Kis szobájában képeket látunk, ajándéktárgyakat. A képeken szereplő személyeket sorolja hamar kiderül, hogy leszármazottai közül csak egyetlen unokájával tartja a kapcsolatot. Édesanyjáról sem tud sokat.

– Sokáig azt gondoltam, hogy 16-17 éves lehetett, amikor megszült, de egy ismerősöm kinyomozta, hogy már harmincöt is elmúlt akkor.

Rezső bácsi idősotthonban él, de százöt éves koráig otthon lakott. A hosszú életnek szerinte nincs titka. Fotó: Ohr Tibor

Szülőhelyével való kapcsolatáról is kérdeztük. Egyszer járt ott kiránduláson, megnézte az arborétumot is. Mikor kérdezem, ez mikor volt, azt mondja, nemrég, olyan ötven éve. Megtudjuk azt is, hogy szeretett utazni, számos országban járt már feleségével. És persze nem kerülhető ki a kérdés: mi a hosszú élet titka?

– Nincs titok. Nekem valahogy jók voltak az adottságaim a túléléshez a fronton, és a civil életben is. És Isten mindig megsegített. Volt, hogy úgy akadt, nem volt sem ennivalóm, se munkám, de még hely sem, ahol álomra hajthattam volna a fejemet. Kétségbeesésemben bementem egy templomba imádkozni: másnap felvett a suszter a műhelyébe inasnak. Nem szerettem ezt a munkát, de akkor sokat segített. Később kaptam másik állást is, aztán harmadikat. Mindig jó voltam másokhoz, aki éhezett, annak ételt adtam, ott segítettem, ahol tudtam. Úgy gondolom Isten így hálálta ezt meg.

Egy száztíz éves ember rengeteget tapasztal. Amikor azt kérdem tőle, mit üzen a fiataloknak, így válaszol:

– Az emberiség legnagyobb problémája, hogy pusztítja saját magát. Egészségtelen ételeket eszik, rombolja a környezetét értelmetlenül, mindenütt autóroncsok vannak. Ezen kellene valahogy változtatni.