Az író, az irodalomtörténész és a CIA-ügynök

„Kedves Barátom, kedves Huba, nem Rád, hanem magamra való tekintettel sietek expressz küldeni a csatolt cikket; nagyon régen nem írtam olyan örömmel magyar sorozatomban (amely pedig immár a 467-ik alkalommal igyekszik magyar kultúrát 'árulni' a Vadnyugaton), mint most, és örömmel gondolok arra, hogy nem 7-10, hanem 3 napon belül eléd kerül írásom, amelyet közben kb. 30.000 itteni magyarunk olvas (...) Nagy szeretettel, megértéssel, megbecsüléssel gondolok Rád, szellemi kilétedre, kristálytiszta gondolkodásodra és nyelvedre; szerencsém, hogy Rád bukkantam, ezért is neveztem meg Szabó Csabát, akinek köszönhetlek, pedig nem is ismer. (...) Az lenne ám az igazi, ha Te jöhetnél el ide (...)”.

A Márai-gépiratot Sziklay Andor küldte el Lőrinczy Hubának, az 1918-ban megjelent Emlékkönyv című versgyűjteménnyel együtt. (Ez volt Márai első kötete, 18 évesen.)

A húsz éve, 1994 május 3-án Washingtonban kelt levelet Sziklay Andor – vagy ahogy Amerikában, de Magyarországon is jól ismerik: Andor C. Klay – írta, címzettje a szombathelyi irodalomtörténész, Lőrinczy Huba – sokunk számára máig „a Tanár úr”, előadásainak, szemináriumainak élő legendája van. A levélben említett „csatolt cikk” az Amerikai Magyar Népszavában jelent meg Sziklay Andor tollából A polgár a tükörben címmel. A szerző a felfedező lelkesedésével méltatja Lőrinczy Huba „...személyiségnek lenni a legtöbb...” – Márai-tanulmányok címmel 1993-ban a szombathelyi Savaria University Press kiadásában megjelent kötetét. Autentikus ítész, ráadásul az emigrációban szoros kapcsolatban volt Márai Sándorral: „(...) A kettőnk közt, mester és famulus közt majdnem négy évtizeden át fennállt kapcsolat szellemi és tárgyi nyersanyaga már-már arra serkenthetne, hogy kötetnyi tanulmány készítésére vetemedjem villódzó cikkek helyett. Most azonban már tudom, hogy ez szükségtelen. Egy néhány napja kezembe került könyv ébresztett rá. Íróját nem ismertem, de most már vizsgázni tudnék Lőrinczy Huba tanár úrból. (...) A szerző a szombathelyi Berzsenyi Tanárképző Főiskola professzora. Könyvét Szabó Csaba köv. tanácsosnak köszönhetem, aki hazai vakációja alatt rábukkant (...)”.

Márai 1942 körül, még Budapesten. Az emigráció 1948-ban kezdődött.

Így kezdődött – és fűződött mind szorosabbra – a barátság Sziklay Andor és Lőrinczy Huba között; Márai szellemi és emberi vonzásában. Sziklay Andor fontosnak tartotta például, hogy Márai 1968-as Naplójának egy példányát eljuttassa Lőrinczy Hubának – akit a dedikáció szerint Márai, ha személyesen megismerheti, „értékelt és megszeretett volna”. Ott vannak Lőrinczy Huba hagyatékában a Kanyargós utakon – Kémszervezetből diplomáciába, illetve az Amerikai kormányszolgálatban – Államtitkok között című dedikált Sziklay-kötetek is, más izgalmas dokumentumok társaságában, amelyekből most dr. Czetter Ibolya bocsátott a rendelkezésünkre néhányat; köszönet érte.

A Kanyargós utakon című Sziklay Andor-kötet dedikációja. Alatta az 1968-ban Rómában megjelent Napló, ez volt az első külföldi Márai-kiadás. Sziklay Andor azzal ajánlja Lőrinczy Hubának a példányt, hogy Márai is helyeselné: legyen „a mélyenlátó tanulmányíróé, akit értékelt és megszeretett volna” (Fotó: Bojár Sándor)

Márai Sándor 1989. február 21-én önkezével vetett véget életének San Diegóban. Sziklay Andor 1996-ban halt meg. Lőrinczy Huba tanár úr jellegzetes alakja 2007 szeptembere óta már biztos nem tűnik föl a szombathelyi Fő téren. Vagy ott van mégis?

„(...) Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. (...) Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” (Füves könyv, 63. bejegyzés.)