Nagy Róbert médiaművész, szómágus tanár, Galeta-filmjét sokan nézik

2012-ben Horváth Gergellyel közösen készített filmet Ivan Ladislav (Laci) Galetáról, a horvát kísérleti filmezés nagy alakjáról. A filmnek az ad szomorú aktualitást, hogy a professzor nemrégiben elhunyt. Galeta édesapja cseh, édesanyja magyar volt, akik egymás közt horvátul beszéltek, így Laci „csak szuggerálta" a magyart. Hogy milyen jól szuggerálta, azt nagyon beszédes nyelvi elszólásai mutatják. A film a kertjében készült, ahol ő arról beszél, milyen volt, amikor elkezdte „művelődni".

– A művelni és művelődni szavak összekapcsolódnak a kultúra latinból jövő mezőgazdasági, agrokulturális eredetével. Galeta nyelvi játékossága a kétnyelvűségéből adódik, úgymond képes csúsztatni a kuplungot a nyelvben – mondja Nagy Róbert. – Sokan szerették volna megkeresni, hogy forgassanak a kertjében, de nem engedett oda senkit. Nekem egy olyan motivációs levelet sikerült írnom, ami megtetszett neki. Benne volt, hogy én is építettem kertet, és sátrat vernék a társammal a földjén pár napra. Abban, hogy fogadott bennünket, Szombathely és Joyce kapcsolata is benne volt. Ez a szellemi hagyaték Galetát is foglalkoztatta. Volt egy horvát nyelvű Ulysses kötete, amit A/3-as méretben fénymásolt, rajzokat készített hozzá, és újraköttette. Budapestről ismertem, ahova ő „hazajáró" művész volt.

Nagy Róbert 1999 óta tanít a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében. A  doktori disszertációján dolgozik, az ehhez szükséges mestermunka a Sopronban bemutatott Szabadnapos Ariadné című kiállítás volt. A dolgozat témavezetője Peternák Miklós, a Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének címzetes tanszékvezető professzora, az általa kiírt „Kép és mozgás" című témára jelentkezett. Eredetileg a kortárs képző- és kertművészet viszonyáról szeretett volna írni, maga is felépített egy „Mézga-kertet" a szombathelyi Parkerdő szomszédságában. Az ő füve mindig zöldebb volt, mint a szomszédé, mert számítógép vezérelt öntözőrendszert készített hozzá nem kevés anyagi befektetéssel. Amik nem kerülhettek be a valós kertbe, bekerülhettek a virtuális kertbe, így a tevékenység művészi alkotásként is megjelent: Nagy Csabával az Irokéz Galériában mutatták be 2007-ben a „Metaflora" című projektet. 2009-ben valósult meg egyéni kiállításként a Féregjárat című kiállítása a Szombathelyi Képtárban, 2010-ben a Szabadnapos Ariadné a soproni Központi Bányászati Múzeumban, 2013-ban a Sub Tentorium a soproni Formateremben. Mindeközben megtalálta a maga motívumát: milyen nagyszerű valamit „kézzel csinálni". Ehhez találta meg Galetát, Galeta kertjét.

– Galeta mindene fent van az interneten, de nem akartam „plagi bácsi" lenni, gondoltam, kimegyek hozzá Zágrábba. Írtam neki, hogy „én is kertész, te is kertész", szerencsére fogadott minket. Horváth Gergellyel három napig ott sátoroztunk nála, szedtük vele az almát, együtt préseltünk, és közben forgattunk. A riport „saját gyűjtés", jó hogy nem engedett közel magához mást. Megtisztelő, hogy megcsinálhattam ezt a filmet. Együttműködésben készült önálló produktum, a doktori dolgozatom „függeléke" lesz. Bekerült a Pakson nyitott Galeta-kiállításba, amely február 24-ig még látható „A nullpont tájképe" címmel.  Őt a középpont, az „enyész-pont" megtalálása foglalkoztatta. Újra megvizsgálta például Leonardo Utolsó vacsora című festményét, és összefuttatta az épület szerkezetének és a padló szerkezetének vonalait. Más tanulmányok szerint, mind Krisztus jobb szemében fut össze, Galeta szerint egy kicsit odébb...

Nagy Róbert intermédia művész, szómágus. Fotó: Horváth Csaba

Nagy Róbert nagyon szeret tanítani, most mégis egy év szabadságot kért a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, hogy az értekezését nyugodtabban írhassa.

– 14-23 éveseket tanítok. Nekem nagyon izgalmas a művészetről és a kertről beszélni, gyakorolni a szómágiát, és élvezni, ahogy hat, de a barátaim azt mondják, hogy a kertről meg a művészetről nem lehet beszélni, ne osszam az észt. A diákok meghallgatnak. Szívesen hallgatnak. Azok is bejönnek az egyetemi óráimra, akik nem vették fel a tantárgyat. Sopron jó terep, „fás" és „zöld" vonalon indult el húsz éve a művészeti oktatás Mészáros György vezetésével. Az én végzettségem - a médiaművész intermédia szakon - akkor unikális volt. A középiskolából már mentek tanítványaim művészeti egyetemekre, az első növendék után már tudják: „Ja, a Nagy Robitól jött". A kiállítások a diákok miatt is fontosak: „Tessék, a tanár ezt tudja." Művészeti egyetemre egyébként azért jó járni, hogy azzal az illúzióval leszámoljunk, mi a művészet. Az a legjobb állapot, amikor nem lehet tudni, hogy mi micsoda, mert abból bármi lehet. A határokat az elgondoló tudat húzza meg, engem a korlátok lebontása izgat. Hol van a vége a művészetnek? - kérdezi Galeta a kertjében, amikor a túlcsorduló pohárról beszél.

Ha a művészet létezik, a nem művészet is létezik. Őt az a pillanat érdekelte, amikor átlépünk egyikből a másikba. Ami a pohárból kifolyik, az már nem művészet. „Mindegy, hogy festek vagy kapálok  - mondja – tele pohár nélkül nincs túlcsordulás." Ez lenne a művészi megvilágosodás, amikor megszabadulunk a korlátoktól. A művészek kérdéseket tesznek fel (ez nyitott, lehetőségeket mutat), a tudósok válaszokat keresnek.  A tanítás felkínálja, hogy a világ megismerhető, aztán a diákok paradox helyzetbe kerülnek, mikor arra is rávilágítok, hogy együttállások vannak: együtt az igazság és a nem igazság, a rend és a rendetlenség. Egyik sincs meg a másik nélkül. Ha valaki a rábízott talentumokkal jól akar sáfárkodni, le kell menni a gyökerekhez. Nagy Róbert Galetát kutatja, közben magát kutatja, de magát Galetán keresztül írja meg. Fontos számára a család, az egy év fizetés nélküli szabadságot arra is használja, hogy sokat legyen együtt kislányaival, Viktóriával (11) és Szofival (4). Este így hívja őket az asztalhoz: „Győzelem, Bölcsesség! - Vacsora!".

Kedves meséjét véletlenül hallotta a rádióban. Lázár Ervin Bolond kútásója annyi kutat ásott már – és mindig elbűvölte a mélyből felnézve a becsillanó kerek égdarab-, hogy egyszer csak az égbolt felé kezdett csákányozni, a felhők szikláit kezdte vésni, és egyre magasabbra jutott. Aztán egyszer égi kútja fenekéről kizuhant (vagy bezuhant) az űrbe, elszáguldott, végül fölfénylett, mint egy megszülető csillag. Az emberek azt mondták: „bolond kútásó"" Ő meg azóta is repül az égen, a galaktikákban, és „tudja, hogy most már van hova gyűlniük az embereknek hosszan tartó sötétségek idején".

Ha azt kérdeznénk, mit csinál egy intermédia művész, mondhatnánk, hogy komplex kereső, kortárs képző- és kertművelő élettevékenységet folytat. Nagy Róbert-féle summázatban: kutat ás, mert „a kutatás az kútásás".