II. János Pál emléke

II. János Pál pápa 104 külföldi utazása során eljutott Szombathelyre is, s 2003-ban Rómában ő szentelte boldoggá a Körmenden is élt Batthyány-Strattmann László herceget, így többünknek van vele kapcsolatos közvetlen élménye. Közülük ketten szólalnak most meg.

– A sekrestyése voltam, együtt misézhettem vele! – közli örömmel a Körmend-Horvátnádalján élő dr. Gyürki László pápai prelátus, nyugalmazott plébános, aki azzal folytatja II. János Pál pápával kapcsolatos élményeinek felidézését: izgalommal hallgatta megválasztása utáni beszédét, amelyet sikerült magnószalagra felvenni. Akkor hangzott el először a lengyel pápa bátorító mondata: „Ne féljetek!”

A pápa Rómában 2003-ban, Batthyány herceg boldoggá avatásakor (FOTÓ: Archív/Benkő Sándor)

– Szentek közelében lenni felemelő élmény – folytatja dr. Gyürki László. – Felejthetetlen volt 1991. augusztus 19-én a vele való találkozás egyházmegyénk számára. Az a megtiszteltetés ért, hogy a szabadtéri oltár mellett a Szentatya sekrestyése lehettem a pápai misén. A várakozás és izgalom tetőfokra hágott, amikor megjelent a helikopter, majd a Szentatya megérkezett a „sekrestyéhez”. Köszönés után kezet csókoltam neki, majd indultam vele, hogy felöltse a miseruhát. Sajnos csak pár szót válthattunk, mert két lengyel nővér is volt ott, akik azonnal lengyelül szóltak hozzá és „elragadták” mellőlem. Hamarosan felkészült és kezdődött a szentmise. Szentmise után bejutottam a Püspökvárba és ott újra találkozhattam vele, kezet csókoltam neki. Ennek a találkozásnak a fényképét és a tőle kapott szentolvasót féltve őrzöm. A Szentatya ekkor indult „programon kívül” az udvaron át a székesegyházba. A biztonsági őrök engedték, hogy kövessük. A Szent Márton oltárnál letérdelt, imádságba merült (emléktábla őrzi jelenlétét). Mi kissé távolabb, mögötte térdeltünk, majd utána bekísértük a Madonna kápolnába. Mindkét helyen éreztük, hogy mély kapcsolatban van Urával, és erőt merít a további programjához.

Dr. Gyürki László másik felejthetetlen találkozása 2003. március 23-án a Vatikánban, Batthyány Strattmann László boldoggá avatásakor történt II. János Pál pápával.

– Az a megtiszteltetés ért, hogy a szentmisén koncelebrálhattam a Szentatyával. Már jóval a szentmise előtt helyet foglaltunk az oltár mellett. A beteg Szentatyát kocsin tolták az oltárhoz. Nagyon látszott rajta betegsége, de nagy lelkierővel végezte a hosszú szertartást. Nagy ajándék volt a magyarok számára, amikor ünnepélyesen bejelentette, hogy a Szegények Orvosát a boldogok között tisztelhetjük és kérhetjük pártfogását. Felejthetetlen az öröm, amikor a Szent Péter templom homlokzatán lehullott a lepel a herceg-orvos képéről és a több ezres magyar hívősereg ujjongva lebegtette a magyar zászlókat. Köszönjük Szentatya, hogy egy példás családapát, felebarátaiért élő orvost, elkötelezett világi hívőt emeltél a boldogok közé. Régóta vártuk ezt a felemelő pillanatot. Vele együtt most már szentként légy továbbra is hazánk védőszentje, közbenjárónk Istennél.Nagy tisztelője II. János Pál pápának a Kőszegen élő Weigl Istvánné Zsuzsa.

– A húszas éveim vége fele jártam, amikor megválasztották II. János Pál pápát. Örömömnek több oka is volt. Lengyel származása miatt már eleve szimpátiát éreztem iránta. Kedves, mosolygós arca, erőt sugárzó megjelenése nagyon vonzóvá tette. Első, hívekhez intézett szavai ezek voltak: „Ne féljetek!” Ez a Szentírásban egy sokszor előforduló üzenet, mely akkor és ott, 1978-ban reményt sugallt számunkra. Azt hiszem, rajtam kívül még több millió ember érezte ennek a mondatnak a jelentőségét. Egész életében tanúságot tett arról, hogy ő sem fél! A Gondviselő Isten és a Szűzanya mellette van, segíti minden megpróbáltatásában. Hitte, és ezt közvetítette számomra.

Személyesen is találkozott II. János Pál pápával Weigl Istvánné.

– Felejthetetlen élményem az a római zarándoklatunk. A hét éves kisfiamat átölelte és homlokon csókolta. A fiamról és róla készült közös képen az a pillanat van megörökítve, ahogyan egymás szemébe néznek, ahogyan egybe kapcsolódik a tekintetük.

Egy nagyon hiteles, az egyéniségét hűen tükröző kisfilmet készített az olasz televízió II. János Pál pápáról, erről Zsuzsa így beszél:

– Összevágott képek kitűnő zenével, melyet nagyon sokszor végignéztem. Azt hiszem azért szeretem annyira ezt a filmet, mert benne van mindaz, amiért most szentté fogják őt avatni. Bemutatja az Embert: aki szeret gyereket, öreget, beteget, aki gyönyörködik a természetben, aki áhítatosan imádkozik, aki megáldja a fiatalokat és velük örül, aki megbocsát a merénylőjének, akit látunk szomorúan, betegen, gondok között, fájdalomban, szenvedésben. Szívből örülök, hogy Krisztus földi helytartója megmutatta a világnak, hogy lehet szentül élni és kormányozni az egyházat. Nagyon szeretem a Szentatyát. Az ember méltóságának a tisztelete is – legyen az egy afrikai törzsfőnök, egy ártatlan gyerek, vagy politikus – annyira jellemző volt rá. Amikor személyesen találkoztunk csodálatos, hihetetlen kisugárzása volt.

Szegénynek született

Angelo Giuseppe Roncalli. Ezen a néven született 1881-ben Bergamo közelében, egy tizenhárom gyermekes családban negyedikként, a későbbi XXIII. János pápa, akit holnap szintén szentté avatnak Rómában.

Elszegényedett nemesi családból származott, s élete végén szellemi testamentumában is hálát adott azért, hogy szegényen halhat meg. Minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. Özönlöttek hozzá a zarándokok, az egyszerű emberek szentjeként vonult be a Pantheonba.

Pedig kevesebb mint öt éven át volt pápa, mégis maradandót alkotott. Váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, amellyel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. Ez jelentette az egyház reformját, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezését is. A zsinat határozatai és eredményei hatalmas előrelépést jelentettek a katolikus egyház ökumenikus nyitásában és a 20. századi társadalommal való párbeszédében.

XXIII. János nyolc enciklikát írt, ezek közül a „”Béke a földön”” kezdetű lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.Élete vége felé sokat betegeskedett gyomrával, 1963. júniusában gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a médián keresztül az egész világ nagy részvéttel követhette végig.

Ő volt az első pápa, aki kamerát engedett be a pápai lakosztályba.

Érdekesség, hogy II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000. szeptember 3-án XXIII. János pápát, s most vasárnap együtt emelkednek a szentek sorába.