Némán kiáltanak: Az erőszak társadalmi probléma, nem magánügy

A Néma tanúk vándorkiállítás vér színével festett figurái már egy hete (és még egy hétig) ott állnak a Fő téri üzletek kirakataiban, frekventált helyeken, ahol elkerülhetetlen, hogy a szemlélődők a kereskedelmi árucikkeken kívül ezeket is észrevegyék. Olyan emberek rövid történeteit írták, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek. A piros babák a néma tanúi ezeknek a bűncselekményeknek. Csavarkulccsal agyonütötték. Volt élettársa 83 késszúrással megölte. Zaklatta és megfojtotta. Két hónapos terhesen végeztek vele.

Szükségszerű, hogy a családon belüli erőszak megállítatlanul halálesetekhez vezessen, csak mert nem tudott róla senki, nem volt senki, aki megakadályozta volna? A flashmob a társadalomnak szóló figyelemfelhívó üzenet volt: vegyük észre a jeleket, a hangtalan kiáltásokat, ha valaki bajban van, és segítsünk, mert a hallgatás is erőszak.

Dr. Takátsné dr. Tenki Máriától, a város kulturális és társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsnokától megtudtuk: 120 millió forintos pályázati támogatást nyert a szombathelyi Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat az áldozattá válás megelőzésére, áldozatsegítésre. A Néma tanúk vérszínű babáinak kiállítását a szolgáltató központ rendelte meg két hétre Budapestről, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesülettől. A programban partner a Vas Megyei Kormányhivatal, amely Igazságügyi Szolgálatának vezetője, dr. Krecskó Erika elmondta: tudják, hogy nehéz megtenni az első lépést, hogy valaki megpróbáljon kiszakadni egy bántalmazott helyzetből, ezért minden lehetséges csatornán keresztül próbálják megszólítani az érintetteket: segítséget kell kérni. Tőlük (Széll Kálmán utca 54.) jogi tájékoztatást kaphat az áldozat, de a komlex segítségnyújtásba beletartozik az anyagi és lelki támogatás is. Nem kell megvárni, hogy vér folyjon, az áldozatsegítés nem feltétlenül feljelentéssel kezdődik. Az ütés, verés, szurkálás már végkifejlet, az erőszak enyhébb bántalmazással szokott kezdődni, lehet érzelmi, lelki, anyagi, fizikai, szellemi, szexuális jellegű. Mindenkinek tudnia kell az erőszak létező formáiról és a lehetséges segítségnyújtás módjairól, mert nem csak annak nehéz felvállalni, aki segítséget kér, hanem annak is, aki jelzést ad, ha erőszakról szerez tudomást.

Zsoldos Andrea, a pályázatnyertes projekt menedzsere, a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat (Széll Kálmán utca 4.) munkatársa - akinél szintén lehet segítséget kérni - hangsúlyozza, fontos a társadalom érzékenyítése. Az a tapasztalata, hogy nehéz az embereket kizökkenteni a közönyből. Amíg valakit nem érint közvetlenül egy probléma, nem figyel mások jajára, sőt hárítja, elkerüli. Pedig a családon belüli erőszak nem magánügy, hanem társadalmi probléma. Amikor cipelte és kirakta a piros babákat az üzletek kirakataiba, megkérdezte az embereket, elolvasnák-e a rájuk írt történeteket, azt a választ kapta: nem . Sok dobszó kell még ahhoz, hogy a néma sikolyokra kinyíljanak a fülek.