Hírek

2014.05.02. 08:44

Váratlanul csapott le a cápa

Sásdi Zsolt szombathelyi születésű férfi búvárként több tévécsatornának készített már filmeket, felvételeket a víz alatti világról. Nemrég Szudánban forgatott, ahol összetűzésbe került egy cápával.

Bajdó Bettina

Sásdi Zsolt kalandos viszonya a víz alatti világgal 2003-ban kezdődött el. Azóta kalandok sorát élte már át, forgatott tengerekben, óceánokban, barlangokban, roncsokban is. Folyamatosan képezi magát, 2009 óta részt vesz nemzetközi filmfesztiválokon is, melyeken alkotásai sikerrel szerepelnek. Sásdi Zsoltról legutóbb akkor írtunk, amikor Szombathelyen járt, hogy elhozza az itteni közönségnek is az Óceán Óriásai című filmjét.  Az operatőr már akkor említette, hogy pár napon belül ismét útra kel, visszatér Szudánba, a Vörös-tenger szinte érintetlen, magyarok által még felfedezetlen déli, Eritreai-határ részeire, ahol már korábban is járt. Új zátonyokat fedeztek fel, melyekről még szerettek volna felvételeket készíteni. Ezen kívül betekintettek Jacques Cousteau kapitány víz alatt világába is. A filmsorozat forgatásakor ugyanis felépítettek egy víz alatti világot az 1960-as években, ennek néhány darabját maguk mögött hagyták. Így ma is lehet úszni a cápaketrecek rozsdás maradványai, illetve az építmények hagyma alakú kupolái alatt.

 

Zsolt kedden ért haza Szudánból, ahol sok új élményt gyűjtött, többek között átesett egy cápatámadáson is.

– Az elmúlt években többször is forgattam már Szudánban, a Vörös-tenger víz alatti világáról, az átélt kalandokról készítek filmet – mondja Zsolt. – A Sanganeb zátonynál történt velem egy incidens. Többen merültünk, én öt méter mélyen egy barlangnál megálltam. Már az első héten felfedeztem a barlangot, mivel a réseken át beszűrődő fények gyönyörűek voltak, s érdekes halrajok úszkáltak. Már akkor nagyon szép felvételeket készítettem. Eldöntöttem, hogy ide mindenképpen visszatérek. A második hét végén így is tettem.

Az operatőr megállt a barlang bejáratánál, s félig be is hajolt, hogy felvételeket készítsen. Ekkor bal oldalról hirtelen egy nem várt támadás érte.

– Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy bal oldalról egy egyméteres, fiatal cápa jön felém – idézi fel a történteket Sásdi Zsolt. – Elrántottam a kezem, de a cápa nekiment. Ezt a szakmában hit and run támadásnak hívják, vagyis a cápa lecsap, majd gyorsan tovább is áll. Rajtaütésszerű támadás volt, gyors meneküléssel. Az biztos, hogy nem tápláléknak nézett, inkább területi problémája lehetett. Korábban nem láttam ott, de valószínű, hogy ott él, s a tudtomra akarta hozni, hogy ez az ő területe.

A cápa a felső állkapcsa sebesítette meg, a foglenyomata meg is látszik az operatőr karján. Az egyik foga mélyebben is végighasította Zsolt karját. Szerencsére nem fogott rá, mert, ha ezt tette volna, akkor Zsolt karjából egy darab hiányozhatna.

– Fájdalmat akkor nem is éreztem, dolgozott bennem az adrenalin, a menekülési ösztön volt a domináns – folytatja a búvár. – Azonnal feljöttem, szerencsére nem voltam túl mélyen, így nem kellett várakoznom. Tizenöt öltéssel varrták össze a karomat. A támadóm egy selyemcápa volt, érdekes módon ennél a zátonynál még nem láttak cápát. Ezek az egyedek agresszív, érdeklődő fajok, felnőttként elérik a két, három méteres hosszúságot is. Előfordult, hogy támadtak már emberre, de nem ez a jellemző. Ha meg akart volna enni, akkor megtehette volna, de ez egy figyelmeztetés volt. Lehetett volna nagyobb baj is, ha például nagyobb testű cápa harap, vagy nem területi vitából indul ki a támadás. De felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha.

Zsolt elárulta, ez egyáltalán nem szegte kedvét, nem úgy éli meg, mint egy traumát. Ezek után sem félelemmel merül a víz alá.

– A többiekkel nevettünk az incidens után – teszi hozzá. – Hiszen az elmúlt években forgattam filmet a cápákról, extrém körülmények között. Cápafelhőben voltam, ötméteres egyedekkel úsztam ketrec nélkül. Semmi gond nem történt. Most viszont megkaptam. Azt nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de hát az ember akkor is megijed, amikor egy madár nekirepül a testének. Most teljes gőzzel a filmre koncentrálunk, év végére összeáll majd a történet. Terveim vannak már a jövőre nézve, mindenképpen a bálnavonalon szeretném folytatni.

Cápatámadás ide vagy oda, Zsolt továbbra is azon ténykedik, hogy bemutassa a cápák valódi arcát, s felhívja arra is a figyelmet, hogy eltűnőben vannak ezek az egyedek. Továbbra is hangsúlyozza, hogy a cápák nem vérengző fenevadak, ahogy az amerikai filmek mutatják őket. Többször merült már közéjük ketrec nélkül, úszott a legveszélyesebbnek tartott tigriscápákkal is. A víz alatti tánc a cápákkal Zsoltnak örök élmény marad. A támadás is példa arra, hogy nem ölnek, ha nem muszáj, ám ha a területükről van szó, figyelmeztetnek.

Elhozta az ismeretlent

Bajdó Bettina

Mindig élmény egy olyan emberrel interjút készíteni, aki a szavain és a fotóin keresztül közelebb visz bennünket az ismeretlenhez. Ez által pedig a néha ijesztőnek tűnő ismeretlen ismerőssé szelídül. Mielőtt megismertem Sásdi Zsoltot, vérengző fenevadként tekintettem a cápákra. Ahogy meghallottam a cápa szót, rögtön a fülemben csengtek a Steven Spielberg rendezte film dallamai. S már láttam is magam előtt, ahogy a cápa lecsap, s nyomában csak a vér és a pusztítás jár. Aztán jött Zsolt, s megváltoztatta a nézőpontom. Lelkesedése azonnal magával ragadott. Történetein keresztül bejártam a világot, bepillantottam olyan helyekre is, melyekre én magamtól sosem juthatnék el. A víz alatti világ szépségeit hozta magával, olyan élőlényekről hallhattam, melyek létezését még csak nem is sejtettem korábban.

De a valóságban nem minden csak a szépről és a jóról szól, ennek a történetnek árnyoldala is van. Zsolt mesélt azokról a borzalmakról is, melyet saját szemével látott. Filmezett a Bahamákon, Costa Ricában, Pápuán és Indonéziában is. A pusztítás nyomában jártak kollégájával, Selmeczi Dániellel együtt, s azokat keresték, akik képesek a cápákat az uszonyukért lemészárolni. Az uszonyuk iránti kereslet ma már odáig fajult, hogy a cápák 90 százalékát kipusztították. A fennmaradó rész fele pedig kihalás közelében van. Ha nem változtatunk valamin, akkor a jövő generációja már csak képeken és filmeken nézheti meg ezeket a lényeket. Szükség van olyan elszánt emberekre, mint Sásdi Zsolt, akik próbálják felhívni a figyelmet a még elkerülhető csapásokra. Még akkor is, ha néha őket is éri egy csapás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!