Harminc éve is újították a Művelődési és Sportházat

A bevezető szöveget akár most is írhattuk volna, hiszen jócskán dolgoznak a szakemberek a Március 15. téren található épületen. Ám 1984-ben is hasonló átalakításon esett át az MSH.

Három évtizede másfél évvel a bezárás után, öt hónappal a nyitás előtt nézett körül a Vas Népe a szombathelyi Művelődési és Sportházban. A szemle során a nagyterem még állványerdős volt az álmennyezet cseréje miatt, a székek pedig még a raktárban zsúfolódtak, de az igazi nagy munka már befejeződött: a villanyhálózat teljes felújítása megtörtént. Anno negyven millió forintba került az intézmény korszerűsítése, ám a Sportház látogatói eleinte mégis úgy érezték, hogy nem történt semmi. A látvány valóban nem sokat változott, a friss festések és az új lámpák nem jelezték, mekkora értékű és milyen sürgős munkát kellett elvégezni.

A nagyterem állványokkal és szakemberekkel 1984-ben, az akkori műszaki felújítások során. Fotó: VN-archív

A bontások azonban megerősítették a bezárási döntés helyességét: a ház minden vezetéke, kapcsolórendszere tönkrement. Az az eset, amikor a színházi előadás közben kigyulladt a kapcsolótábla, nem alkalmi hibára utalt. A felújítás során nemcsak az elektromos hálózatot tették biztonságossá, a hangosítás, az akusztika javítására is ügyeltek, új lett a keverőpult, több, jobb mikrofont szereltek fel a színpadra. Megkönnyítették a díszletrakodást, ajtót nyitottak a Deák Ferenc utcára. A kazánházat megszüntették (a távfűtéshez kapcsolódtak), helyére műhelyeket telepítettek. Növelték az öltözők számát, nagyságát.

A kulturális és sportesemények látogatói biztonságban érezhették magukat az épületben, erősebb fényben, jobb akusztikai viszonyok között élvezhették az előadásokat. A szünetben átrendezett, hangulatos büfét kereshettek fel. Több százezer forintért átépítették a mosdókat is. A ház felújításával párhuzamosan a régi presszót kávéházzá alakították, alkalmassá tették a pódiumműsorok, előadóestek fogadására.

Az 1983-84-es felújítás másfél éve alatt cserélődött a ház műszaki gárdája. A nyitásra azonban kialakult és összeszokott a műszaki csoport. Nem volt ki-belépés a gazdasági részlegnél és a nehéz helyzetben is megmaradtak, helytálltak a népművelők. A peremkerületi klubokban, a szabadidő központban végezték a korábbinál sokkal több munkát. Nyaranta a Zenélő udvart töltötték meg zenés produkciókkal. Műsorokat vittek az általános és középiskolákba. Felvették a kapcsolatot az új műsorszervező irodákkal, és kipróbálták, milyen feltételekkel érdemes szerződést kötni. Nagy kockázatot nem tudtak vállalni. Hiszen míg a ház működött évi 4,2 bevételi tervet teljesítettek, volt miből finanszírozni értékes, de ráfizetéses rendezvényeket.

Így szólt a harminc évvel íródott beszámoló vége: „A visszaszámlálás ideje elérkezett, a műszaki átadásig száz nap van. A közönség fogadásáig valamivel több: 1985 március 28-án a Bánk bán előadásával nyílik újra a Sportház. Erkel operáját a szegedi Nemzeti Színház mutatja be."