25 éve az NDK-s menekültek a megyénkben hagyták kocsijaikat

1989-ben kétszáznyolcvan járművet – köztük személygépkocsit, motorokat, utánfutókat – hagytak megyénkben az NDK-s menekültek azokban a napokban, amikor még csak a zöld határ volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy Ausztria felé elhagyják az országot. Erdei utakon, parkolókban, mellékutcákban, szántóföldeken, réteken, a leglehetetlenebb helyeken találták meg a járműveket a határ közelében élők, a rendőrök, a határőrök és a vámosok. Az összegyűjtött járművek közül 190-et két szombathelyi telephelyen őriztek.

Szombathelyi telephelyen tárolt gépkocsik, melyeket a határmenti falvak mellékutcáiból, szántóföldekről, erdei utakról gyűjtöttek be. Fotó: VN-archív

Zömében keleti gyártmányú gépkocsik voltak: Wartburgok, Trabantok, Ladák és Daciák. Volt köztük egy-két nyugati kocsi is. Néhányukat kifosztva találták meg, „dolgoztak" az országút hiénái. Volt egy olyan nyugati gyártmányú kocsironcs is, amelynek az összehegesztett váza maradt meg, minden mozdíthatót elvittek róla és belőle. Ám ez nem volt nagyon jellemző: az emberek többsége becsületes volt, többen írtak akkoriban levelet a vámhatóságnak, vagy tettek szóban bejelentést az elhagyott négykerekűekről, s az elszállításig vigyáztak rájuk. A kocsik zöme viszont jó állapotú volt.

A fennmaradó kilencven autóért visszajöttek. Vagy személyesen jelentkeztek be értük, vagy az osztrák, illetve nyugat-német autóklubon keresztül vitették el igazolt tulajdonosaik. Többnyire a drágább, nyugati autókért jöttek vissza. Volt egy olyan menekült is, aki személyesen jött vissza, de mivel az autója nem volt üzembiztos, itt hagyta és felajánlotta a magyar államnak.

A vámhivatal 1989 december 31-ig őrizte, majd azt követően a kor szakipari vállalatán, a Merkuron keresztül értékesítették őket. Az értékesítésből befolyt összeget egy évig zárolt számlán tartották nyilván. A járművek igazolt tulajdonosai később átvehették a vételárat.