2014.12.22. 17:43
„A másik Livingstone”
Szombathely – Az Afrika-kutatók közül vitathatatlanul Livingstone neve a legismertebb, ám kortársa, a Szombathelyen született Magyar László saját erejéből, állami segítség nélkül jóval nagyobb területet járt be a fekete kontinensen, s megfigyeléseinek jelentősége a világhírű felfedezőéhez mérhető – hangsúlyozták az előadók a Savaria Múzeumban rendezett tudományos ülésen.
Csapláros Andrea múzeumigazgató szerint akár egy új sorozat, a „karácsonyi beszélgetések" nyitánya is lehet a 150 éve elhunyt Afrika-kutató emlékére szervezett rendezvény. Magyar László 1864-ben halt meg az afrikai Ponto do Cuióban. 25 évesen hagyta el szülőföldjét, és később hiába szeretett volna, soha többé nem tért haza. Hajónaplók, levelek, hivatalos dokumentumok, majd Afrikában született leírásai alapján rekonstruálható kalandregénybe illő élete, amelynek mozzanatait Vig Károly tudományos igazgatóhelyettes elevenített fel.
1974-ben jelent meg a The other Livingstone (A másik Livingstone) című könyv, amelynek szerzője, Judith Listowell az elsők között fedezte fel Magyar László kutatásainak jelentőségét. A tudományos ülésnek is ezt a címet adta a szervező, Vig Károly természettudós. Fotó: Ferencz Eszter
A Szombathelyről már gyermekkorában elkerült Magyar László nagyrészt a fiumei tengerészeti akadémián szerezte azokat az ismereteit, amelyek később tudományos megfigyeléseiben és olykor a túlélésben is segítségére voltak. Mielőtt Afrikába került volna, rabszolgaszállító és csempészhajókon szolgált, argentín flottahadnagyként tengeri ütközetben vett részt, s épphogy csak elkerülte a halálbüntetést. 1848-ban érkezett Nyugat-Afrikába, ahonnan összesen hat nagyobb felfedező utat tett. Elsőként hozott információt a Kongó felső vidékéről, eljutott a Viktória-vízesésig, és ő fedezte fel a busmanok egyik törzsét is.
Mindenhová helyi segítőkkel jutott el, s óriási érdeme, hogy természeti megfigyelései mellett hiteles leírást adott az afrikai társdalomról, amelyet belülről ismert, hiszen benne élt. Utazásaiban komoly segítséget jelentett, hogy beházasodott egy helyi király családjába, hazájától ugyanis anyagi támogatást nem kapott. Leírásait, saját maga rajzolta térképeit azonban rendszeresen hazaküldte, ezek egy része Hunfalvy János jóvoltából meg is jelent, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. A vízhiánnyal küzdő kontinensen különösen fontosak voltak Magyar Lászlónak a természet és a víz kapcsolatát vizsgáló kutatásai – emelte ki Kubassek János.
A Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar származású Judith Listowell – Churchill gyarmatügyi miniszterének felesége – évtizedeket áldozott Magyar László tevékenységének kutatására, s elsőként eredt a felfedező nyomába Afrikában, ahol feltételezett leszármazottait is megkereste. Puskás János, a Savaria Egyetemi Központ intézetigazgatója Magyar László meteorológiai megfigyelései alapján jellemezte a sokáig fehér foltnak számító afrikai területek éghajlatát, kiemelve Magyar László szakszerű leírásait. Horváth Sándor néprajzkutató néhány afrikai népcsoport társadalmáról beszélt, sűrűn idézve Magyar László érzékletes leírásait a többnejűségről, a kannibalizmusról és a rabszolgatartás legváltozatosabb módjairól.
Magyar László utolsó éveiről nagyon keveset tudunk, hagyatéka ugyanis a helyi hatóságok tájékoztatása szerint elégett. A kutatók ennek ellenére remélik, hogy a portugál levéltárakból vagy máshonnan még előkerülnek olyan dokumentumok, amelyek tovább gazdagítják tudományos ismereteinket. Puskás Tivadar polgármester szerint kívánatos lenne, hogy Magyar László neve összeforrjon Szombathelyével, hiszen szülővárosa joggal büszke a neves felfedezőre.
