Az Őrségben 25 éve töretlenül népszerű az ökumenikus imahét

Az ökumenikus nemzetközi imahét a keresztény egyházak világszerte közös imahete, amely évről évre január 18. és 25. között megtartott állandó ünnep. Létrejötte Paul Wattson (1863–1940) anglikán paphoz fűződik, aki 1908. január 18–25. közötti imanyolcadra hívta a keresztény hitű embereket, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A 2015-ös imahét témáját a brazíliai keresztények dolgozták ki, mottója Jézus kérése a samáriai asszonyhoz: „Adj innom!" (Jn 4,7). Az idei imahét országos nyitó istentisztelete az idén január 18-án, vasárnap 19 órakor kezdődik Budapesten, a Szent István Bazilikában. Szent beszédet mond Erdő Péter bíboros, igét hirdet Steinbach József református püspök.

Varga Ottó őriszentpéteri plébános beszélt arról is, hogy tavaly hét ökumenikus esküvőjük volt. Fotó: Szendi Péter

„Bár szétszakadva él az Egyház, Jézusban mégis egy lehet." Ezt valósítja meg immár több mint 100 éve az ökumené. A különféle keresztény-keresztyén felekezetek számára az ökumenikus imahét az az időszak, amikor egymás templomaiba járnak el közös istentiszteletre, misére.

Erre élő példa az országban sok helyen van. Az Őrségben 1990-től, immár 25 éve gyűlnek össze a különböző keresztény felekezetek tagjai, hogy imádkozzanak a Krisztus-hívők egységéért.

Mi a titkuk? Miért kedvelik olyan sokan itt az ökumenikus imahetet?

A kérdést Varga Ottó őriszentpéteri plébánosnak tettük fel, aki igazán örül, hogy erről az egységről, az őrségi példáról beszélgetünk.

– Az itteni településeken többségben vannak a református hívek. Azt lehet mondani, hogy a Krisztus-hívők kétharmada itt református, egyharmada katolikus, kevés az evangélikus. A helyzet az, hogy felekezettől függetlenül híveink minden januárban már várják az ökumenikus imahét kezdetét, amikor is más-más temp-lomban imádkozunk Krisztus Urunk főpapi imájának megvalósulásáért, hogy „egy pásztor és egy nyáj legyen".

Mi a magyarázat erre az egységességre? Van itt valami különös, más szellemiség?

– Az élet hozta ezt magával. Ha a munkahelyen békésen együtt dolgoznak a különféle vallás gyakorlói, ez nem gond. Ráadásul szinte nincs is olyan család, amely felekezeti szempontból ne lenne vegyes itt. Az ökumenikus esküvők gyakorlata az Őrségben nagyon régre nyúlik vissza. Tavaly hét ilyen esküvőt tartottunk. Evangélikus és katolikus, református és katolikus fél házasodott össze. Mivel a veleméri és az őriszentpéteri templom is kedvelt helyszíne a házasságkötéseknek, ezért az a gyakorlat, hogy ezekben a templomokban mindig a vendég lelkész szokott igét hirdetni. Nagyon harmonikus, szép szertartások ezek. Soha, semmilyen vita nem volt még a szervezésük körül sem. Egyébként is azt gondolom, hogy kitűnően együttműködünk egymással. Én soha nem tapasztaltam felekezetek közötti ellenségeskedést, de idős embertől hallottam: nem volt ez mindig így az Őrségben sem. Régen volt olyan korszak, amikor a lelkészek, papok együtt kártyáztak ugyan, de a szószékről egymásnak ugrasztották a híveket, mert hasznosnak vélték az „oszd meg és uralkodj" elvét. Ma viszont már mindenki úgy gondolja: nagyon jó közösségformáló alkalmakká lettek az ökumenikus imahetek, várják azokat az emberek.