Az országos Mozaik-verseny győztese Saci néninek mond köszönetet

Anna ragyog, mint általában. Sokan ismerhetik őt a Soltis színház előadásaiból. De nem pályázik színészi babérokra, bár a Soltis színháznál töltött időt nem cserélné föl semmivel. Azt mondja, a színház számára egyrészt szerelem, másrészt önismereti tréning, nélküle ma nem lenne az, ami. Különben eltökélt tervei vannak: az ELTE anglisztika szakára készül. A Mozaik-versenyt az emelt szintű magyar érettségi előszobájának tekinti. De a legfontosabbnak azt tartja, hogy köszönetet mondjon magyartanárának és osztályfőnökének a támogatásért és a figyelemért, amivel elhalmozza a diákjait. Mindig akkor, amikor kell, Mindig úgy, ahogy kell. Úgyhogy: „Nagyon köszönjük, Saci néni!"

Boznánszky Anna, a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium 12. H osztályos diákja a Mozaik Országos Internetes Tanulmányi Verseny anyanyelv (11-12.) kategóriájában országos 1. helyezést ért el.

Boznánszky Anna ragyogó, okos és jókedvű gimnazista, a celli diáklány idén érettségizik. Fotó: Sipos Tibor

Anna nemcsak ragyogó, okos és jókedvű gimnazista (érettségi előtt), hanem évek óta tagja a celli Soltis Lajos Színháznak is, ami pedig a maga módján egész embert kívánó elfoglaltság. Csak néhány előadás, amelyben játszik: Az üvegtemplom címmel a cigány folklórból merítő szép felnőttmese, amelyben Anna az ég és föld között lebegő, hintázva vágyakozó, álmodozó „királylány", aki végül megtalálja a földi boldogságot. A Szépet fogtok álmodni! című Garaczi László-darabból készült előadás, amelyben igazi „mai lány", az összes érzelmi problémával, amivel egy tinédzser összetalálkozhat, és jó esetben legyűrheti. A Woyzeck című kemény Büchner-élveboncolás, amelyben hol katonai egyenruhában, hol orvosi maszkban tűnik föl. Játszik, táncol, énekel. És tanul. Nem az „életre készül", hanem éli az életet.

Az első helyezéshez jár a gratuláció, Anna örül, köszöni szépen, de már az első mondatában felkészítő magyartanárát és osztályfőnökét, Saci nénit – Horváth Saroltát – emlegeti. Hogy igaziból úgyse lehet megköszönni azt a sok önzetlen figyelmet és nem szűnő törődést, amivel Saci néni elhalmozza a diákjait. Ha kell, korrepetál, ha kell, „továbbképzést" tart, kinek mire van szüksége.

A komplex és többfordulós Mozaik-versenyre azért hívta föl Anna figyelmét, mert arra gondolt, hogy jó kis tréning lesz ez az emelt szintű magyar érettségihez. Igaza volt: Anna élvezte a feladatok sokféleségét és sokrétűségét.

És fontosnak tartja elmondani azt is, hogy két celli diáktársával, Horváth Esztivel és Ipsics Áronnal együtt szintén Saci néninek köszönhetően tölthettek el egy hetet a híres-neves Eötvös Kollégiumban. Anna itt szeretne továbbtanulni, úgyhogy „gyakorlatilag egy héten át anglisztikát hallgatott az egyetemen". Sokan pályáztak erre a nem mindennapi lehetőségre, de ezúttal az egész országból 44 diák járt sikerrel. Ha fölveszik (és miért ne vennék föl), Anna már „hazamegy" az ELTE-re.

Szóval: anglisztika. De mi lesz a színházzal? „A színház? Az inkább a szerelem." Anna nem akar színésznő lenni, de mély meggyőződéssel állítja: a Soltis színház nélkül nem lenne ma az, ami. „Nem is arra gondolok, hogy meg tudok szólalni hangosan, nem önt el a lámpaláz, ha ki kell állni valahol a nyilvánosság elé. Hanem inkább arra, hogy a színház nélkül nem lennék tisztában azzal, hogy ki vagyok pontosan."

Ennél szebben nem is mondhatta volna. Mosolyogva hozzáteszi: „Azért szép, mert így igaz."

És mert azt sejtjük, Anna az a típus, aki mindig csinál valamit, óvatosan megkérdezzük, mi vár még rá kedden este. Azt mondja, „röpizni megy", mert a sport sem hiányozhat az életéből. És „a legkedvesebb nagypapája szülinapját" is muszáj megünnepelni.

Mindehhez nyilván Anna ünneplése se marad el. Mint Az üvegtemplom-mesében: száll, száll a hinta, a lány az égre néz, álmodik. aztán rájön, hogy amit keres, ott van az orra előtt.