Ebek harmincadján a Schulter malom

Emlékszem rá, hogy néhány éve még a Kőszegszerdahely házaival határos műemlék malomépületet egy idős úr diákoknak, kirándulóknak mutatta meg. Szívvel, lélekkel magyarázta, hogyan őröltek benne gabonát, mi hogyan működött, be is tudta indítani a malmot. A történetét is ismertette. Az utolsó molnárfamília, a Schulterek – akikről a nevét is kapta – Felsőőrről költöztek ide és 1769-től ők voltak a tulajdonosok.

Az idős ember meghalt, néhány évig még látogatható volt, aztán ebek harmincadjára került a malom. Mindent gaz lep, minden az enyészeté.

A kőszegszerdahelyi Mersich István a malom bejáratánál. Azt mondja, szívesen dolgozna érte. Fotó: Unger Tamás

– Mi szívesen átvennénk a malmot, rendbe is tudnánk hozni – hallom Kőszegszerdahely polgármesterétől, Takács Pétertől. Ebben egészen bizonyos vagyok, hiszen az elmúlt öt év során mindig szűkös volt a költségvetésük, de összefogással, fáradtságos kétkezi munkával pótolták a pénz hiányát. Így építettek közösségi házat is maguknak.

– Gyerekkoromban szívesen jártunk ide, élmény volt. Magunkénak érezzük a helyet, szívesen tennénk érte – hallom az ugyancsak kőszegszerdahelyi Mersich Istvántól.

A malom azonban, amelyik közvetlenül a Kőszegszerdahely helységnév táblánál található, Velem közigazgatási területén fekszik.

– Most alakul az értéktár bizottságunk, számon tartjuk a malmot – állítja Szél Józsefné, Velem polgármestere, aki elmeséli: budapesti magántulajdonos kezében van a malom. – Az egész térségnek fontos, hiszen se közel, se távol nincs még egy műemlék malom. Úgy gondolom, hogy együtt üzemeltethetnénk a kőszegszerdahelyiekkel, de persze meg kell ismernem a velemiek véleményét. A Megyei Értéktár Bizottságtól megkerestek, nekik is azt mondtam: igen, szeretnénk, ha történne végre vele valami.

Egykor négy malom működött a Szerdahelyi patak mentén. Ezt a ma látható épület Velem és Szerdahely összefogásával épült, 1919-ben egy emelettel bővítették. Van tehát előzménye, hogy a két falu újra összefogjon.