Síneken eredtünk a kapucsínó nyomába - Csak Körmenden és Szombathelyen jártunk sikerrel

Amikor elhatároztuk, hogy Vas megye összes restijében iszunk egy jó kapucsínót, még nem tudtuk, hogy lehetetlen dologra vállalkozunk. Az eredeti terv az volt, hogy a restik kapucsínókínálatait versenyeztetjük, azonban a feladat túlnőtt rajtunk, és nem a mi hibánkból. Olyan falakba ütköztünk a vasútállomásokon, amelyek ledönthetetlennek bizonyultak, pedig alaposan felkészültünk a nagy restitesztre.

Szombathely egyik belvárosi kávéházának vezető baristáját (kávé séf), Borsics Attilát kérdeztük meg a mértékadó kapucsínóról, hogy legyen mihez viszonyítanunk. A barista alaposan rendet tett a fejünkben, kiderült, az nem is kapucsínó, amit mi eddig annak hittünk. A kapucsínó ugyanis nem más, mint kávé és habosított tej elegye, ami a következőképpen készül: 3,2-3,5 centiliter eszpresszót felöntünk 0,8-1 deciliter habosított tejjel. Borsics Attila figyelmeztet, a tejhabot öntjük, nem pedig merjük a kávéra. Ha azt látjuk, hogy úgy kanalazták rá, az nem jó. Amikor a tejhabot viszonylag magasról ráöntik a kávéra, akkor egy alapvetően homogén kávébarna színű italt kell kapnunk, a csésze peremén egy kis kávészínű gyűrűvel. A krémnek tartósnak kell lennie, bár előbb-utóbb óhatatlanul összeesik a tejhab.

Borsics Attila egy szombathelyi kávézó vezető baristája éppen tejhabot készít. A jó kávégép és a szakértelem elengedhetetlen. Fotó: Budai Dávid

Sok helyen túl forrón adják az italt és sok esetben túlöntik, így amikor megcukrozzuk a kapucsínót, az kifolyik a pohár szélén. Ezek majd mind-mind hibapontot érnek jegyezzük föl, nem sejtve, hogy tesztalanyaink gyakorlatilag nem léteznek. Fontos a tej megfelelő zsírtartalma, valamint az eredeti kapucsínón nincs sem kakaó, sem fahéj, ennek csupán teljesen felesleges esztétikai okai vannak. És még valami: egy nagyon egyszerű kávégépből nem lehet jó kapucsínót készíteni. Ha jó nagy a gép és sok rajta a világító gomb, akkor esélyesek vagyunk valami jót inni – teszi hozzá Borsics Attila.

Attól, hogy nem ízlik nekünk az ital, még nem biztos, hogy az a kávé rossz – int óva minket a barista az elhamarkodott ítéletektől. Alapvetően kétféle pörkölés van, a sötét és a világos. A keverék kávék esetében sötétebb, az ültetvény kávék esetén pedig világosabb a pörkölés. Az előbbi az olasz-, az utóbbi pedig a franciapörkölés. A trend a világos pörkölés irányába tart, ami jobban kidomborítja a kávé ízét, ezzel együtt viszont a kesernyés íz helyett inkább savas ízt érzékelhetünk. Éppen ezért, ha a kávénk kissé savas ízű, még nem biztos, hogy rossz, de savanyú íz esetén nyugodtan húzzunk be egy hibapontot. A kávé és a víz viszonyát is tisztáztuk megyejáró körutunk előtt. Magyarországon téves elvárás, hogy egy pohár víz jár a kávéhoz, hogy utána leöblíthessük a kávé ízét. Ezzel szemben a helyzet úgy áll, hogy a víz arra való, hogy kávénk elfogyasztása előtt kiöblítsük a szánkat, így biztosítva teljes élvezetet magunknak. A víz viszont nem lehet elvárás, de ha kérünk, kapnunk kell. Tesztlapunkon máris kihúztuk a vízhiányért felszámítható hibapontot.

A legrosszabb, ami történhet, hogy tejszínhabot vagy – ami egy barista számára maga a szentségtörés – szifonos tejszínhabot kapunk a kávénk nyakába. A legjobb, viszont ami történhet, hogy a habosított tejbe egy kis művészetet is csempésznek, és formát öntenek belőle. Borsics Attila elmondta, ahhoz, hogy valaki formát öntsön tejhabból, pár ezer kávét le kell főznie, így ha a restiben nem kapunk szívecskét, vagy csillagot a kávénkba, ne adjunk mínuszpontot.

Megszerzett tudásunkkal fölvértezve fölkerekedtünk tehát és elsőként akkor lepődtünk meg, amikor rájöttünk, a vasútállomás-resti összetartozás egyáltalán nem törvényszerű. Kőszegen csak egy automata árválkodik az állomáson, igaz itt négyféle kapucsínót is ihattunk volna, de aztán úgy döntöttünk, valahol meg kell húzni a határt. Celldömölkön átépítik az állomást, így itt sem bukkantunk potenciális jelöltre. Vépen, Szentgotthárdon, Jánosházán, Vasváron pedig egyáltalán nincs resti, és egy ideje már Sárváron sem. Répcelakon van resti, sőt frissen őrölt kávéból készül a kávé, azonban ha kapucsínóra vágyunk, akkor rossz helyen járunk, az ugyanis nincs. Ennek pedig egészen profán oka van, nem hogy a kapucsínóra, de a kávéra sincsen nagy igény.

Szombathelyen a tekintélyes méretű kávégépből meglepően finom kávé csorog, viszont ha kapucsínót kérünk, akkor tubusos tejszínhabbal lefújt presszókávét kapunk kakaóporos díszítéssel. Vizet nem kértünk hozzá, pedig biztosan kaptunk volna. Bár tudtuk, hogy amit iszunk az nem kapucsínó, nekünk ízlett, ráadásul a hőmérsékletével és az előre csomagolt fehércukorral is meg voltunk elégedve.

A rövidre sikerült teszt egyértelmű győztese Körmend. Italunk alapja frissen őrölt kávéból készült, ami egy impozáns méretekkel rendelkező kávégépből érkezett a poharunkba. A másfél százalékos tejből, meleg és lágy hab készült, amit felszolgálónk ráadásul öntött és nem kanalazott a kávéra. Ezzel a mozdulattal és a habosított tejjel már eleve verte a nem túl erős mezőnyt, de aztán az ízvilág is meggyőzött minket; Körmendet ezúttal nem lehetett letaszítani a trónról. A kávé egyáltalán nem savas, inkább karakteres ízű volt. A ráeresztett tejhabtól krémes, egységes karamellszínű lett az éppen megfelelő hőmérsékletű ital. A csésze teteje fölé ért a tejszínhab, jól megpúpozva, erre kaptunk még fahéjat. A fűszer illet az édes, krémes italhoz, azonban a kávé annyira finom, hogy feleslegesnek éreztük a fahéjat is, de főleg a tejszínhabot, ami persze szifonos volt. A dupla hab nem volt túl tartós, de amíg tartott, addig látványos és ínycsiklandó volt. Kérés nélkül járt hozzá víz, valamint csomagolt fehér cukor és cukorpótló édesítő a pulton.

A kávé egyébként jó dolog, sokáig azt lehetett hallani, hogy nem az, mert káros, most éppen egészségesnek tartják, holnapután majd megint mást mondanak. Mi ezzel mit sem törődve, ahol csak megfordulunk, iszunk egy kávét, vagy kapucsínót, vagy amit adnak.

SZERINTEM

A kávéfogyasztók tovább élnek, mint a nem kávézók, legalábbis egy 1995 és 2008 között zajlott vizsgálat szerint, amit közel félmillió résztvevővel végeztek el. A kutatók arra jutottak, hogy aki egészségesen él, és csak a kávé a szenvedélye, az tovább él, mint az ugyanolyan egészséges, de kávét nem fogyasztó társai. A vizsgálat szerint a napi kettő vagy több csésze kávét fogyasztó, egészséges életmódot folytató férfiak halálozási kockázata tíz, az egy pohárral fogyasztóké pedig hat százalékkal volt alacsonyabb a nem kávézó, de egészséges emberekéhez viszonyítva. A nőknél még nagyobb volt a nyereség: 15 százalékkal alacsonyabb volt a halálozási kockázatuk a naponta legalább két kávét fogyasztóknak.