A siklóernyős és a pálinkafőző – díjaztuk az év orvosát és az év ápolóját

Véletlen, de éppen egy „összetartozó" párosé lett az elismerés és a kényeztető hétvége a Vas Népe év orvosa és év ápolója szavazásán.

Tizenhatodik éve dolgozik együtt dr. Németh Sándor és Bediné Tóth Mónika, a „kapcsolatuk" pedig már sok évre tekint vissza.

– Emlékszem, hat éves voltam, amikor iskola-alkalmassági vizsgálaton jártam a doktor úrnál. Utána azt mondtam otthon, hogy én az ő asszisztensnője szeretnék lenni. 24 évvel később így lett – emlékezett vissza Bediné Tóth Mónika.

– Mindenképpen együtt vagyunk egy csapat, külön nem jár az ilyen elismerés – ezt már dr. Németh Sándor emelte ki. Azt mondta magáról, hogy, mint „gyakorló beteg" dolgozik a pácienseivel. 73 éves az ivánci doktor és több komoly betegségen is túl van – de ezt csak mellékesen mondta, mert a lényeg, hogy jól van, és praktizál, és élvezi a betegei bizalmát. Ez a legfontosabb.

Mindkét szakember kipróbálta magát a gyógyító pálya több szegmensében. Például mentőorvosként, de még sebészként is dolgozott dr. Németh Sándor. Azt mondta, minden orvosnak meg kellene néznie a szakma többi részét, mit csinál egy kórházi doktor, mit csinál egy háziorvos.

Abban –is- egyetértett az orvos és az asszisztense, hogy az alapellátás a legkomplexebb, és legnehezebb a gyógyító munkák közül.

– Látjuk az egész beteg-utat, nem csak egy-egy problémát – mondta dr. Németh Sándor. – Nehezebb is, mint a szakrendelő, könnyebb is a háziorvosi praxisban – tette hozzá Bediné Tóth Mónika.

Mindketten elmondták, hogy rengeteg az öröm és vannak azért kudarcok is. S persze egészen más elveszíteni valakit, akinél majdnem családtagnak számít az orvos és az ápoló. Azok, akik éveken át kísérték, gondozták – helyben, a lakóhelyén.

Több példát is felidézett a „családias" ellátásra Bediné Tóth Mónika. Az egyik, amikor hajnali kettő órakor hívta fel egy páciensük, mert elfelejtette a mentők telefonszámát. Olyan eset is volt, hogy a kórházból, az utolsó napjaira csak akkor engedtek haza egy beteget, ha Mónika elvállalta, hogy minden nap átkötözi a sebét.

– Ha kellett volna, naponta ötször odamegyek. Ez nem kérdés. Ez a dolgom – mondta egyszerűen és rendkívül szerényen az ápolónő.

Hasonlóan szerény a doktor úr is. Mintegy mellékesen mesélte, hogy nem is emlékszik, mikor ment ki sírva egy gyerek a rendelőből. Ugyanis ezért is komplex egy háziorvosi körzet például az Őrségben: a gyerekektől az aggastyánokig mindenkit el kell látni. Az ivánci körzet lakói, mintegy 1100 ember tartozik dr. Németh Sándorhoz – a legkisebbek is. Ők nem félnek a doktortól – ez mindent elmond az ellátásról.

– Fel kell töltődni, úgy lehet dolgozni – ezt hangsúlyozta az orvos és az asszisztense is. A doktor úr kerékpározik, úszik és hatvan éves elmúlt, amikor megismerkedett a siklóernyőzéssel – erre esküszik. Mónika jógázik és különleges hobbit talált magának: a helyi pálinkafőzdében segít.

Dr. Németh Sándor és Bediné Tóth Mónika egy éve lett a hónap orvosa és a hónap ápolója. Azt mondták, az ő körzetükben nem az „internet-generáció" él, és óriási öröm volt nézniük, ahogy annak idején gyűjtötték az idősek a Vas Népe szelvényeket a szavazáshoz. Az az igazi elismerés – de persze az elnyert kényeztető hétvégének is örülnek a nyertesek.