Egy celldömölki fiatalember megtalálta 236 évvel ezelőtt született ősét!

Egy celldömölki fiatalember egészen a 18. századig vezette vissza apai ágon családfáját, és így bukkant nyomára a hét generációval ezelőtt élt, 1779-ben született Finta Mihályra. Minden azzal kezdődött, hogy Finta Krisztián és családja egy családi albumot szeretett volna készíteni az elmúlt száz év fényképeiből. Ekkor akadt kezükbe a dédapa első világháborús katonafotója. Született 1898-ban. Más adat nem volt róla, és már nem is akadt senki, akit meg lehetett volna kérdezni az ősök életéről, csak a legendák maradtak. Krisztián ekkor határozta el, hogy saját maga fog a legendák nyomába eredni. Ekkor vette kezdetét a Köbüki-projekt, ahogyan magában nevezte a vállalkozást. Köbüki a Mézga családból lehet ismerős. Az ő ükapjának az ükapja volt Mézga Géza, a XX. századi ős.

Finta Lajos M. kir. pápai 7. honvéd huszárezred

Manapság a családfakutatást bárki elkezdheti, hiszen a Mormon egyház 1959 és 1966 között az összes egyházi anyakönyvet lefotózta Magyarországon és a hatalmas adatbázist feltöltötték a familysearch.org oldalra, ezzel pedig egyszerűen kutathatóvá vált minden adat. Pontosabban nem olyan egyszerű ez még így sem, és az sem igaz, hogy minden adat kutatható.

A jogszabály szerint ugyanis a születési anyakönyvek közül csak a száz évnél korábbiak, vagyis az 1915 előtti adatok kereshetők. Az említett internetes portálon azonban csak 1921-ig vannak születési anyakönyvi kivonatok, éppen ezért Krisztián ezen az úton csak egyetlen nagyszülőjét találta meg, mivel a többi már 1921 után született. Szerencsére van más út is. Halálozás esetén a törvény szerint a harminc évnél régebbi adatokat, házasságkötések esetében pedig a hatvan évvel ezelőtti házasságkötéseket lehet keresni. Igen ám, csakhogy 1895 október elseje óta van állami anyakönyvezés, ezért viszonylag gyorsan elakadnánk az ősfelkutatásban, arról nem beszélve, hogy míg 1953-tól nagyon részletes adatokat közölnek, addig a második világháború előtt gyakran csak az elhalálozás idejét tüntetik fel, a születési dátumot azonban nem.

Szerencsére léteznek az egyházi anyakönyvek is. Celldömölkön az egyházi anyakönyvek 1699-től vannak vezetve, annak ellenére, hogy Pázmány Péter már 1625-ben kötelezővé tette a vezetésüket. Ennek oka, hogy a török hódoltság miatt feltehetően kisebb gondjuk is nagyobb volt a papoknak az anyakönyvek pontos vezetésénél. A keresést bonyolítja, hogy az evangélikusok és a reformátusok sokszor a katolikusokhoz anyakönyveztek, mivel II. József csak 1782-től engedte meg, hogy a különböző felekezetek önállóan vezessék az anyakönyveket. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van akkor, ha a család vándorolt. Márpedig a Finták nagy valószínűség szerint Erdélyből származnak.

Krisztiánnak szerencséje volt. A család – most már bizonyítottan – az utóbbi 230 évben a környéken élt, ráadásul a Finta név nem is a leggyakoribb nevek közé tartozik. Ráadásul evangélikusok lévén a kétszáz éves iratokat is magyarul olvashatta, míg például sok katolikus irat még az 1800-as években is latinul íródott.

Igen ám, de még így sem egyszerű a dolog. Régen az öt-hat gyerek bevett dolog volt a családoknál, viszont a rengeteg gyerek mindössze jó, ha egy tucat keresztnéven osztozott. Így Krisztiánnal is előfordult, hogy amikor azt hitte, megtalálta dédapját, kiderült, hogy akire bukkant, az valójában a dédapja legidősebb bátyjának a legkisebb fia, akivel dédapja majdnem egy időben született. És ha mindez még nem volna elég, bizony kétszáz évvel ezelőtt is előfordultak válások és megözvegyülések, amelyek a kutatást könnyen megakaszthatják, arról nem beszélve, hogy ahogyan voltak precíz papok, úgy voltak hanyagabbak is.

Krisztián megbecsülni sem tudja, hány munkaórát töltött a családfakutatással, de az biztos, hogy jó pár órát görnyedt a mikrofilmtekercsek fölött. Abban azonban biztos, hogy valóban egykori ősére bukkant, több szálon is leellenőrizte. Ő az. Az 1817-es anyakönyv tanúsága szerint a Mihályfán lakozó Finta Mihály 1779-ben látta meg a napvilágot. Finta Krisztián megtalálta egy távoli ősét, és mint mondta, neki ez elég is. Arra, hogy családfája minden ágát visszafejtse, nem vállalkozik. És talán jól is teszi, hiszen ha csak a kettő hatványaira gondolunk, könnyű belátni, lehetetlen küldetésre vállalkozna. Két szülőnk van, négy nagyszülőnk, nyolc dédszülőnk és így tovább, ha tíz generációt megyünk vissza az időben, akkor már 1024 ősünk nyomát kellene felkutatnunk, nem beszélve a mellékágakról. Több ezer név pár száz év alatt. Finta Krisztián most, hogy belekóstolt az amatőr családfakutatásba úgy véli nem is lehetséges nagyon a távolabbi múltba visszamenni – ahogyan fogalmaz, az 1700-as évek már nagyon veszélyes terep, itt már óriási a tévedés lehetősége. Egyedül a nemesi származás vagy az elődök periratai segíthetnének. Azért egykori őse mellett egy-két érdekességre is bukkant a múltból. Egyrészt, hogy sokkal gyakoribb vendég volt a családokban a tragédia, számos egykori őse tbc-ben halt meg. És most már azt is biztosan tudja, hogy élnek távoli rokonai az Egyesült Államokban, Clevelandben. Egyszer talán megkeresi őket, de addig is azon van, hogy karácsonyra elkészüljön a családi aranyalbum, benne az 1779-ben Kemenesmihályfán született Finta Mihállyal.