Hírek

2015.10.14. 17:19

Horváth Nikoletta egyetlen célja, hogy visszaadja a rengeteg szeretetet

Szombathely – Horváth Nikoletta nemcsak ezen a napon akar segíteni történeteivel. Ezúttal ovisoknak beszélt az életéről.

Kovács Ágnes

A Kőrösi Csoma Sándor Utcai Óvodában mindenki tudja, mit jelent különbözni. Az intézményben gyakran vendégeskedik Niki is, aki nem a vak lány, hanem a barátjuk, akire várnak, akit szeretnek, és akit szívesen ölelnek át, nemcsak a Fehér Bot Világnapján, hanem bármikor, ha betér hozzájuk. A fiatal lány szerint a felnőttek gátlásaik miatt nem merik megkérdezni, ami valójában érdekli őket, a gyerekek viszont bátrak és nem sajnálkoznak, pillanatok alatt megnyílnak bárki előtt.

Ezt hívják vakszerencsének, nevet fel Niki, amikor Dénes Gabriella óvónő azt mondja neki, hogy rajtam épp olyan színű pulcsi van, amilyet ő visel! Nemcsak hogy egymáshoz öltöztünk, de találkoztunk is már néhányszor különböző rendezvényeken.

Horváth Niki gyakran vendégeskedik a Kőrösi Csoma Sándor Utcai Óvoda Pillangó csoportjának érdeklődő csöppségei közt. Fotó: Unger Tamás

Lili nedves orrát nyomja a lábamhoz, körbeszaglász, nem zavarja a gyerekzsivaj, pedig mindenki őt akarja. Mivel rajongó olvasója vagyok, igyekszem nem feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket valószínűleg mindenki megtenne a helyemben. Hogy jött el idáig, miért nincs a kezében fehér bot, megérinthetem-e a karját, segítsek-e átmenni a másik csoportszobába? A hangomból fiatalabbnak gondol, de a szokásos üdvözlő formák után olyan, mintha régről ismerném, Karcsú és gyönyörű hangja van. Rám emeli tekintetét, egy percig nem gondolom, hogy nem lát engem. Elmondja a kicsiknek, Liliről néha lekerül a hám, olyankor felhőtlenül boldog, rohangál az erdőben. Megszabadul munkaruhájától, akár annak a gyereknek a papája, aki este leveszi a munkaruháját. A kicsik bólogatnak és azt kérdezik, hogy ébreszti Lili reggel gazdáját. Niki elmondja, nedves orrát dörgöli hozzá, ennél szebb pillanat aligha eshet meg az emberrel hajnali öt órakor.

Horváth Nikoletta és Lili kutya a Kőrösi oviban járt újra: elkísértük egy napján a Vakvagányt. Fotó: Unger Tamás

A lány már túl van a napi edzésen, életmódot váltott, ebédre brokkoli pörkölttel várja az édesanyja. Szinte pihen kicsit a Pillangó csoportban, úgy elfáradt a reggeli mozgástól. Mivel egészen kicsik faggatják, nem beszél a fájdalomról, bár attól persze az még létezik, ott bujkál a törékeny testben. Az Erdheim-Chester-szindróma megkeseríti a mindennapokat, de Niki legyőzhetetlen. Küzdő fajta és soha nem adja fel. Gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan betegsége miatt leállt a veséje, ezért hetente háromszor jár dialízisre.

Amikor a napirendjéről faggatom, kiderül az oviból hazamegy, megebédel, írni is fog, aztán nem sokkal azután indul a művese kezelésre. Az egész beavatkozás közel hat órát vesz el a napjából. Amikor este tízkor fáradtan hazatér zenét hallgat vagy olvas. Digitális és hangos könyveket, máskor Ákos dalait. A huszonnyolc éves lány hálás édesanyjának. Célja, hogy minden szeretetét visszaadja neki többszörösen. Blogol, lapunkban is közöljük írásait, nem kizárt, hogy egyszer kiad egy könyvet is. Elmondja, jár színházba és a Harry Pottert látta a moziban. A nézni és látni kifejezéseket nem törölte a szóhasználatából. A vetítés előtt még 3D szemüveget is kért, csak hogy megtréfálja a jegyszedőket. A gyerekek Charlie és Pötyi teknősökről faggatják, a szemébe néznek, ölelgetik. Guczogné Varga Mária óvodapedagógus hozzám lép, azt mondja, a gyerekek számára ez így természetes. Mindnyájan mások vagyunk, különbözünk, szebb dolog nincs az életben. Niki szerintem hallja, mosolyog.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!