Vigyázat, a csoki függőséget okoz! - Lágy és selymes finomságot készítettünk

A legismertebb csokifaló nyilván Gombóc Artúr. Neki teljesen mindegy, hogy kerek, lyukas, táblás vagy töltött az a csokoládé. Csak csokoládé legyen. Vagy inkább, csak legyen. Valahogy így vagyunk ezzel mindnyájan. Kevesen vonják meg maguktól ezt a falatnyi örömöt néhanapján. Varga Ádám és Dezse Gergő cukrászok viszont azt mondják, nem mindegy, milyen alapanyagból készül a csokis desszert és a töltött bonbon. Zsákszámra hozták a pasztillákat, amelyeket lassan kellett elszopogatni, hogy érezhessük a kicsit kesernyés, fanyar vagy épp édeskés lágy ízt. A kakaótartalomtól függ, hogy mely desszerthez, milyen pasztillából készül az isteni krém. Ádám olyan sebességgel temperálta a masszát, hogy az egyre sűrűbbé és hűvösebbé vált, aztán belecsorgatta egy bonbonformába, isteni passiógyümölcsből készített krémmel töltötte meg.

Nézni is élmény volt, ahogy a habzsákból gyors mozdulattal feltöltötte a gyűszűnyi lyukakat. Kis fagyasztás, és nem sokkal később kóstolhattuk is a csodálatos roppanós falatkákat. Megtudtuk, elengedhetetlen feltétel tehát a jó minőségű csokoládé, aztán a megfelelő temperáláshoz szükséges kis lapát és kenőkés. A csokoládé hűtésekor apró kis buborékok keletkeznek a masszában, ez azért fontos, mert nemcsak megfelelő hőmérsékletre kell hűteni, de mert megfelelő szerkezetűvé kell válnia a krémnek. Ádám azt mondta, a béta kristályszerkezetnek köszönhetően a bonbonok könnyen kijönnek a formából.

Miközben a fagyasztóban hűlt a bonbon, Gergő habkönnyű tojáskrémet készített a Nagyon csokis desszerthez. Ennek a finomságnak nagy a rajongótábora, aki egyszer megkóstolta, többé nem tud lemondani róla. Megnéztük, hogy készül ez csodálatos ínyencség.

A roppanós tésztára csokoládéval sűrített tojáskrémmel kevert masszát töltöttünk, könnyű kis macarónnal díszítettük. A receptet nemcsak azért nem áruljuk el, mert nem volna elegáns, hanem mert a kóstolgatástól képtelenek voltunk figyelni. Mindenhol olvadó csokikrém, könnyű hab, a másik asztalnál gyümölcsök, tortalap. A dél-előtti készülődés közben szó szerint szállt a csokoládé semmivel össze nem téveszthető illata. Ádám látta, hogy érdeklődésünk nem lankad, így kóstolhattunk narancsos és levendulás csokoládékrémet. A késhegynyi kis massza olyan intenzíven illatozott, hogy tudtuk, esős délelőttökön jó ötlet néhány falat csokit fogyasztani. Egy cseppet sem csodálkozhatunk tehát azon, hogy mióta az aztékok felfedezték a kakaócserjéről szüretelt babokból készített csokiital jótékony hatását, az egész világ megőrül ezért a finomságért.

Azt egyébként tudják, hogy a cacau, azaz kakaó szófaját tekintve valójában ige, jelentésében pedig a venni, adni, cserélni szavakat hordozza? Igen, a kakaó érték volt, fizetőeszköz, akár az arany. Keserű italt főztek belőle, amely erőt, energiát adott a harcosoknak. Egyes kultúrák ajándékba vitték. A mexikói és spanyol apácák kezdték el ízesíteni, és milyen jól tették! Szerecsendiót, fahéjat, cukrot szórtak a kakaóból készült forró italba, ez lehetett a forró csoki ősi változata. Akárhogy is van, a csokoládé jó. Ne vonjuk hát meg magunktól se diéta, se szülői szigor miatt! Válasszunk egészségeset belőle!